Argentin koreográfus táncjátékát mutatja be a Szegedi Kortárs Balett

Roberto Galvan koreográfus Astor Piazzola zenéjére készült Koncert tangóharmonikára című táncjátékát mutatja be a Szegedi Kortárs Balett február végén.

Juronics Tamás, a társulat művészeti vezetője a produkció szombati nyilvános próbáján elmondta, az argentin művész darabját február 28-án mutatják be a Vágy című előadás részeként. A három egyfelvonásos táncműből álló est a szegedi bemutatót követően a Budapest Táncfesztivál programján is szerepel majd.

Az esten Juronics Tamás Lorca fülledt, andalúz történetét feldolgozó, Bernarda Alba háza című felújított műve, valamint a szegedi együttessel rendszeresen dolgozó Enrico Morelli Coppélia-történetet feldolgozó koreográfiája is szerepel majd.

A Koncert tangóharmonikára című táncjátékot 1992-ben mutatták be először Szegeden – emlékezett vissza a produkcióban még táncosként közreműködő Juronics Tamás. Mint mondta, a közös munka Roberto Galvannal rendkívül erős hatással volt pályájukra, új utat határozott meg számukra, és a következő évben létrehozták a Szegedi Kortárs Balettet.

Robert Galvan hangsúlyozta, az 1990-es évek eleje mindannyiuk számára nagyon fontos időszak volt, az ő pályáját is meghatározta ez a darab, amely első vendégkoreográfusi felkérése volt.

A koreográfus szerint nagyon kevés az olyan táncmű, amely kiállja az idők próbáját. A darab maga a tangó – ami jóval több mint egy tánc – esszenciáját jeleníti meg. Az 1990-es évek szegedi társulata ideális volt a mű színpadra állításához, néptáncos hátterüknek köszönhetően azonnal át tudták venni, és vissza tudták adni a tangó lényegét – mondta.

Az argentin művész hangsúlyozta, a tangó keletkezése elválaszthatatlan az 1930-as évek kikötői kultúrájától. A darab időtállósága is részben ebben és a mű felépítésében rejlik. Az első rész bemutatja, mi történik a férfiak között, akik egymás között csiszolgatják technikájukat, hogy mire a nők elé kerülnek már csilloghassanak. A második jelenet a közönség elé tárja, ahogy a nők várják a férfiakat, akiknek támaszul szolgálhatnak majd. A záró szakaszban pedig egymásra találnak a párok.

Robert Galvan kíváncsi rá, hogy fogadja a közönség a darabot, hiszen az 1990-es években a tangó a magyar nézők számára kevéssé ismert, egzotikus tánc volt, csaknem három évtized alatt azonban a tánckedvelők körében is népszerűvé vált.