A gólya a legkedvesebb madarunk. Egyszerre jelképezi a hűséget és a szárnyalást, bizonyítva, hogy ezek egyáltalán nem egymással szemben álló fogalmak. A gólya visszatérése az ember újjászületését is jelenti, ugyanis a gólyák abban az időszakban érkeznek vissza a meleg délről, amikor a legtöbb gyermek születik, innen ered a kölyköket megnyugtató kegyes hazugság: a gólya hozza a babákat.
A gólya ráadásul mindig is a családi értékek és az elköteleződés jelképe volt, mert az állatvilágra kevésbé jellemző módon a gólyák hajlamosak éveken át ugyanahhoz a fészekhez visszatérni ugyanazzal a partnerrel.
Gyarmathy Lívia 1998-ban A mi gólyánk címmel olyan filmet készített, amit ha egyszer megnéz az ember, soha nem felejti el. Örökre a retinánkba ég például az a kép, ahogy autóval utazik a gólya, fegyelmezett és nyugodt, tudja, hogy a mi gólyánk, nem fogja bántani senki. Vagy azt a képet se felejti el senki, ahogy zsivány módon szétszórja a paplak asztalon heverő papírjait, mert egészen otthonosan mozog abban a környezetben, ahol szeretettel veszik körül.
A film legmeghatóbb pillanata kétségkívül az, amikor megpillantjuk a mi gólyánk három fiókáját. Aztán látjuk felnőni őket, büszkék vagyunk azokra, akik nagyon gyorsan megtanulnak repülni, és aggódunk azért, aki ügyetlenebb, a tetőről majdnem leesik, valamiért beteg lesz a szárnya, de hamar meggyógyítja őt az ember.
A mi gólyánk minden képkockája korunk fősodorbeli gondolkodása ellen megy. Egyéni dicsekedős történet helyett egy falu közösségének összefogását látjuk egy gólyáért. A film elején egy felirat jelzi az alaphelyzetet: „A gólya költöző madár. Szereti a meleget. A nyarat nálunk tölti Közép-Európában, aztán a hűvös ősz és hideg tél elől Afrikába repül. Viszont mindig akad közülük egy gólya, aki itt marad őrként.” Az itt maradt gólya lesz a mi gólyánk.
Az alkotás olyan, mintha természetfilm lenne a gólyák életéről, de nem az. Olyan, mintha dokumentumfilm lenne, amely egy kis Somogy megyei falu, Mesztegnyő életébe vezeti be a nézőt, de nem az. Gyarmathy Lívia játékfilmet forgatott a javából, és mivel csak félórás: kisjátékfilmet. Viszont a rendezőnő mozija nemcsak a gólyáról meg arról szól, mennyi a hasonlóság a gólya és az ember között, hanem emlékeztet arra is, hogy az ember alapvetően jó.
