Az ötvenhatmillió zene országában

A tárcaíró, mivel bezártak a színházak, a színházi élmények hiányát zenehallgatással orvosolja.

Members of a Rondalla, an ensemble of plectrum and stringed instruments, are silhouetted while holding up their guitars after performing in Ciudad Juarez, Mexico April 2, 2018. Picture taken April 2, 2018. REUTERS/Jose Luis Gonzalez - RC17C404EC10 Fotó: Jose Luis Gonzalez

A tárcaíró, mivel bezártak a színházak, a színházi élmények hiányát zenehallgatással orvosolja. Hallgatott előtte is zenét, de nem ennyi újat. A tárcaíró ugyanis elementáris erővel vágyott új zenék hallgatására, ám ahhoz, hogy megfelelően tájékozódjon afelől, mi való neki, nem volt elegendő ideje és energiája. Ezért a tárcaíró elkezdett zenét streamelni, egészen pontosan előfizetett egy ilyen szolgáltatásra. Azt, hogy mit jelent a streamelés, a tárcaíró nem szeretné megmagyarázni részletesen, azt viszont olvasta, hogy ötvenhatmillió dal közül választhat. Először a tárcaíró azt hitte, hogy ezzel nem nagyon lesz beljebb, mert akkor megint csak tájékozódni kell, arra meg se energiája, se ideje nincsen. Ötvenhatmillió dalt nem lehet végighallgatni. De aztán kiderült, hogy azon felül, hogy bejelöli, milyen zenei stílust szeret, nincs más dolga. A tárcaíró be is jelölte, lényegében majdnem mindent, mert zenéből aztán tényleg sokfélét szeret. Majd elkezdte hallgatni. Amit igazán kedvelt, azt kedvencnek jelölte, amit nem, azt átugrotta. Egy idő után azonban azt vette észre, hogy szinte csak olyan zeneszámokat hall, amelyeket kedvel. A program ugyanis kiismerte a tárcaíró ízlését.

Fotó: REUTERS/Jose Luis Gonzalez

Amikor ezzel szembesült, elkezdett azon gondolkozni, mindez hogyan jelenik majd meg a jövő filmgyártásában. A tárcaíró ugyanis különös vonzalmat érzett a jövő, egészen pontosan a sci-fi iránt. Tehát úgy képzelte, hogy mindent a számítógép fog rajzolni félelmetesen élethűen. Aztán be kell jelölni, milyen érzelmeket szeret az ember, és már gyártják is neki a személyre szabott filmeket, természetesen meglévő sablonjelenetekből. Mondjuk lesz belőlük ötvenhatmillió. Tehát a filmek változatosak lesznek, de nem lesz bennük semmi olyan, amit a tárcaíró nem szeret. Kedves kis filmek lesznek ezek, békesség lesz bennük, szeretet és család. Aztán a tárcaíró azt is elképzelte, hogy szépen lassan, ilyen filmek hatására teljesen elveszti a védelmi rendszerét, mindenkit a keblére ölel, egészen addig, míg meg nem sérti valaki akarva vagy akaratlanul. Ekkor a tárcaíró összeomlik, mert nem érti, mi történik, hiszen azt gondolja, a világ nem ilyen. A világ, amelyet leginkább a rajzolt filmekből ismer.

Amikor mindezt elmesélte barátjának, a lelkipásztornőnek – a kijárási korlátozás miatt telefonon –, ő csak annyit mondott: ezért van a világban rossz is. – Mert ha csak jó zenét hallgatnál, ha semmi rossz nem érne az életben, a jót sem tudnád értékelni – magyarázta. – Biztos ez? – kérdezte a tárcaíró. – Biztos – válaszolta a lelkésznő, majd folytatta. – Ha szembesülünk a rosszal és legyőzzük, jobb emberek leszünk. Sőt sokszor éppen bennünk van a rossz, azt kell legyőzni, például egy rossz tulajdonságunkat. Ennek amúgy is itt van az ideje, mert ilyenkor, húsvét előtt az elmélyülés időszakában vagyunk. Aztán nyitunk az újra és a fényre – tette hozzá angyali hangon a lelkipásztornő. – És mi lesz a zenével, ami csak jót ígér? – kérdezte a tárcaíró. – Úgyis változik az ízlésed, meg aztán jóból is megárt a sok – felelte kacagva.