Passió egy fejedelmi aranykelyhen

Nagycsütörtöktől húsvét hétfőig közöl az ünnephez kapcsolódó művészettörténeti és történeti írásokat a Nemzeti Múzeum. Az első az 1641-es kolozsvári arany úrvacsora kelyhen keresztül a nagycsütörtöki lábmosás hagyományáról szól.

2020-ban egyedül vagy szűk családunkkal idézzük fel Krisztus szenvedéstörténetét, kereszthalálát és feltámadását, templomba vagy locsolkodni nem járhatunk, múzeumba meg pláne nem. Kérdés, hogy ilyenkor mit tehetünk a kereszténység legnagyobb ünnepén, húsvétkor, hogy a műveltség által is átérezzük az időszak lelkiségét?

A tartalmas otthoni időtöltéshez, a belső csendünk, harmóniánk megteremtéséhez ajánl írásokat a Magyar Nemzeti Múzeum: nagycsütörtöktől húsvét hétfőig naponta olyan tárgyakat, történeteket, múzeumi tudást oszt meg online tereiben, amelyek az ünnephez kapcsolódó egy-egy szokás, hagyomány, pillanat felelevenítésével nemcsak a kereszténység, de magyarságunk szempontjából is fontosak.

Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum

Kiss Erika művészettörténész írása egy 1641-es kolozsvári arany úrvacsora kelyhen keresztül a nagycsütörtöki lábmosás hagyományáról beszél, majd Kiss Etele művészettörténész által bemutatott 16. századi abádi harang pedig épp úgy elmegy Rómába, mint a némán maradó katolikus templomtornyok lakói. Velük együtt beáll a csend, amelyben csak a Ridovics Anna művészettörténésznek köszönhetően megismert, 1725-ös későhabán ónfedeles fajansz kupa hangját halljuk, amely a passiókultuszról vall.

Húsvét reggelén együtt reggelizhetünk egy 1900 körül élt családdal a Történeti Fényképtárnak köszönhetően, majd Ács Irén fotográfus diaképei és Kiscsatári Marianna fotótörténész szövege segítségével Hollókőre látogathatunk. Húsvét hétfőn a római kor keresztényei is felbukkannak. A sajkodi római kori régészeti leletek Mészáros Gyula és Bujtor István Pogány madonna című filmjén keresztül már közismertekké váltak, most viszont Szabadváry Tamás régész egy Krisztus-monogrammal díszített hagyományos fibulát mutat meg az érdeklődőknek.