Amitől meglódulhat a fantáziánk

Gyermekkoromban Erdélyben eléggé nehezen fértünk hozzá magyarországi sajtótermékekhez. Ez az 1989-es fordulat utáni időszakra is érvényes, sajnos. Könyvek még csak-csak kerültek (de olyanra is emlékszem, hogy édesapám egy alkalommal elutazott Budapestre, és elképesztő mennyiségű könyvet vásárolt, gyűjtött össze, amit busszal nem tudott elhozni, tehát csomagként adta fel; az persze szőrén-szálán eltűnt, a mai napig nem került elő, iszonyú csapás volt), de lapok, folyóiratok, magazinok nemigen.

Így aztán igen nagy becsülete volt azoknak a példányoknak, amelyek mégis eljutottak hozzánk. Az Alfa magazinnak életem végéig hálás leszek, amiért néhány oldalas részletekben Asterix-képregényeket közölt, de volt (járt nekem) a Misa, a Kisdobos magazin, sőt az Interpress Magazin is, amelynek nagyvilágiságot árasztó cikkeit áhítattal lapozgattuk.

Egyszer aztán valahonnan került (ajándékba kaptuk egy könyvtárselejtezés következtében) körülbelül kéttucatnyi Galaktika. Atyaúristen…! Egy teljesen új világ tárult fel a szemem előtt. Én addig, bevallom, sci-fit nemigen olvastam (már ha Verne könyveit nem számítjuk ide), csak szépirodalmat, így amikor elkezdtem ezeket a lapszámokat olvasni, megdöbbentem, hogy mik vannak, fantáziám meglódult, és olyan folyamatok indultak el bennem, amelyek oda vezettek, hogy most A nyolcadik utas a halál és folyományai a kedvenc filmem – már legalább húsz éve.

Meglepett, mennyire színvonalasak a fordítások, egyáltalán, az egész kivitelezése, és örömömet az sem tudta elrontani, hogy mivel ezek eléggé esetlegesen összeszedett számok voltak (több évfolyamról, foghíjasan összegyűjtögetve), sajnos a legtöbb történetnek csak egy vagy két részletét ismertem meg. (Az volt a gyakorlat, hogy több lapszámon keresztül közöltek hosszabb elbeszéléseket, netán regényrészleteket, üzleti szempontból természetesen teljesen érthető módon.)

Így aztán jórészt felajzott fantá­ziámra volt bízva, hogy az egy-két elolvasott részlet alapján a történet végét (és elejét, egyáltalán: folytatását) kitaláljam a magam számára, és állítom, ennél izgalmasabb szellemi kalandban azóta sem volt részem. Mivel teljesen esélytelen volt megszerezni a folytatásokat közlő számokat (pedig sokáig kerestem őket), ezek a történetek teljesen másképp vannak immár az én fejemben, mint valahol kötetben vagy mint anno több lapszámon keresztül a Galaktika magazinokban.

És jól van ez így. A magazin afféle szent emlékként él a fejemben.

Jó hír azonban most nemcsak nekem, de mindenkinek, hogy a Galaktika ezekben a válságos időkben is megvan: továbbra is minden hónapban megjelenik, elérhető online, a saját web­shopjukon, így érdemes előfizetni vagy újként csatlakozni az olvasótáborhoz. Hogy majd az emlék ne csak szép, de teljes is lehessen.