Az 1961. augusztus 20-án megnyílt Budai Ifjúsági Park az aranytojást tojó tyúk szerepét töltötte be a kádári szórakoztatáspolitikában. Még a jelképes összegű belépőjegyekből is a kor viszonyaihoz képest gigaprofitot termelt, amelyet mindenkori igazgatója napi szinten táskában(!) vitt záráskor a postára. Ahhoz képest, hogy mekkora bevételt termelt az Ifipark a magyar államnak, az igazgatót és a helyettesét is beleszámítva alig féltucat alkalmazottja volt, akiket átlagos fizetéssel honoráltak.
Ennek ellenére hosszú ideig semmiféle modernizáció nem zajlott az intézményben, igaz, a téli időszakban a legszükségesebb festési és egyéb karbantartási munkálatokat tisztességesen elvégezték. Így nem csoda, ha az Ifipark nem tudott lépést tartani a modernizációval. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy az a bizonyos kőkorlát, amely ma negyven éve leomlott, a többivel együtt szoros értelemben véve nem tartozott az Ifiparkhoz, viszont mégis a szórakozóhelyhez vezető utat övezte, így jogász legyen a talpán, aki megállapítja egyértelműen és minden kétséget kizáróan a felelősséget a lezajlott tragédiában.
Egy azonban biztos: az Ifipark közvetlen környezete, így a hozzá vezető feljáró is enyhén szólva kétséges állapotban volt már 1980-ban.
Természetesen a kulturális tárca mint felügyeleti szerv azonnal értesült az azon a napon 19 óra 5 perckor történt balesetről. A nekik szóló jelentés szerint a bejárat előtti jobboldali feljárórámpa mintegy húsz méter hosszúságban ledőlt az utcai gyalogjárda és a második korlát által határolt szakaszra, ahol hozzávetőlegesen kétszázötvenen tartózkodtak, de az eset közelében volt akkor a műsor főrendezője és további öt rendező is. Mint az a jelentésben szerepel, a balesetben öten megsebesültek, akiket a helyszínen elláttak a mentők, illetve beszállítottak a kórházba.
Erről 1980. június 4-én kelt levelében számolt be Mezei Gyula, a fővárosi tanács művelődési főosztályvezetője a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztályának. A jelentés kissé elbagatellizálta az ügyet, amikor azt írta, hogy minden szabályszerűen zajlott, és a fiatalok is jól viselkedtek, ezért szerintük nem rendbontás miatt történt a baj (ez igaz is volt). Az I. kerületi rendőrségen kívül kihívták a Budapesti Rendőr-főkapitányság járőreit is, hiszen akkor már odabent a jelentés szerint négyezren hallgatták az Edda koncertjét – a valóságban minden bizonnyal néhány ezerrel többen lehettek bent.