Fiatalok a MANK Galériában

A Művészet és játék című kiállítás már látogatható a szentendrei MANK Galériában, ahol a fiatal, 35 éven aluli képzőművészek alkotásait mutatják be. – A művészet lehet játékos, a játék lehet művészi értékű, de a művészet nem lehet játék, ha az megélhetés kérdése – mondta Tardy-Molnár Anna, a MANK ügyvezető igazgatója a kiállítás megnyitóján.

Harmincöt év alatti tehetségek bemutatkozása Fotó: Csakvari Zsigmond Forrás: Csákvári Zsigmond

– Ha valaki a művészetet választja pályájának, akkor egyáltalán nem játék, hogyan állunk hozzá az alkotói tevékenységéhez. Mi, a MANK-ban éppen ezért rendezünk a fiataloknak, a fiatalokért kiállítást, hogy a bemutatkozási lehetőséggel segítsük a pályakezdő művészeket – hangsúlyozta Tardy-Molnár Anna.

A kiállított művek között Jakab Borbála Róza Titkok hordozói című installációja a múlttal való szembenézés fontosságára hívja fel a figyelmet. A fia­tal művész lapunknak elmondta, hogy hét nagyszülő tárgyi örökségéből állította össze a kiállításon látható bábukat. Az installáció megalkotásakor a felmenők egzisztenciális, nézetbeli és társadalmi különbségeiből fakadó feszültségek kifejezésére törekedett. A maszkszerű alkotásokkal pedig a privát és a közös történelem elválaszthatatlanságát szerette volna megjeleníteni.

Három vízzel teli tálban úszkálnak gyurmafigurák Kotormán Ábel Együtt – Külön című alkotásán. Az elsőben külön egy férfi, a másodikban külön egy nő, majd a harmadikban, végre egymásra találva, együtt úszkál az átlátszó tálban férfi és nő az idők végezetéig együtt, de mégis külön. Karai Klaudia OmniAll című munkájának a témája a család, látványvilágát illetően pedig a középkori szakrális-keresztény művészetet idézi, amelyet korunk számítógépes játékainak látványvilágával ötvöz egészen izgalmas módon.

Papp Szilvia Vivi Parents című videó­installációjában két tévékészülék látható, amelyet egy ablak választ el egymástól. Az egyik képernyőn az anya löki meg elölről a hintát, amelyben egy kisgyerek ücsörög, a másik képernyőn az apa löki vissza hátulról ugyanazt a hintát. A két felvételt úgy hangolta össze az alkotó, hogy ha messziről nézzük, akkor anya apának, apa pedig anyának löki a hintát.

Harmincöt év alatti tehetségek bemutatkozása
Fotó: Csákvári Zsigmond

Balogh Kristóf, bár általában olajfestékkel dolgozik, most festett gyurmafigurákat láthatunk tőle, amelyek egyrészt kis játékoknak tűnnek, másrészt a gyermek- és a felnőttvilág találkozásáról is szólnak. Ilyen például a Koronavírustól megriadt fiú. Jagicza Patrícia St. Ego című művén pedig egy dinoszaurusszal találkozik a Wonder Woman nevű legófigura. A művész azt a pillanatot örökíti meg, amikor a hősnő igazságmondó lasszójával próbálja szóra bírni az őslényt, amely a St. Ego, vagyis korunk förtelmes népbetegsége, az egoizmus zászlaját viseli önmagán: ez is csak önmagával képes foglalkozni.

Benedek Tom izgalmasnak találja, amikor rávetülnek a képek egy másik perspektívából saját magukra. Ezeket hívja a művész digitális anamorfózisoknak. A kihívás, hogy mindezt hogyan lehet átültetni a festészet nyelvére, de úgy, hogy egyszerre kommunikáljon a hagyománnyal és releváns legyen a kortárs művészetben. Közlése szerint „a művészet és a játék egyaránt a valóság ábrázolásának és leképezésének különleges, kreatív és egyedi módja.” A kiállításon Uieltntd című munkája látható.

Korossy-Khayll Levente Csendélet Bionicle-lel című olajképe már-már tűpontos realizmus, a képen régi babákat látunk, de a hangulata az ábrázolás rea­lizmusa okán nyomasztó és nyugtalanító. Csapó Júlia Túl sok dolgom van című munkája pedig arról szól, hogy túl sok az inger korunkban, túl sok az információ. Dicséretes a különböző technikák harmonikus keverése.

Sztruhár Zsuzsa Musica Taverna című művében már nem a személyes üzenet, a poézis a fontos, hanem maga a játék: vas, üveg, akril, ipari ventilátor, varrógép, motor, plexi, réz és polivinil révén egy pedállal üzemeltethető zenegépet állít ki, amelyet a látogató hozhat mozgásba. Szabó Kristóf Wrong Data című sorozatfestményei egy játékos folyamat következményei. A kiindulópontként szolgáló fotó digitális utómunkán megy keresztül, amikor is a képhibákat úgy alakítja, hogy magát a fotót elvonttá teszi, mint kompozíciós játékot. A véletlenek új lehetőséget nyújtanak.

Kádár Emese Sok szerencsét című munkája pedig éppen arról szól, hogy a szerencsejátékban nem sok szerepe van a szerencsének. Kézi szőttessel olyan interaktív installációt hozott létre, amely rávilágít arra: a szerencsejátékban csak vesztesek lehetünk. Ahogy írja: „a játékfüggőség esetében a játék elveszti tétnélküliségét, ártatlanságát, és kínzó kényszerré, az élettel összeegyeztethetetlenné is válhat.” Ha a látogató forgatja a szőttest, egyszer se jön ki a három fekete macska, a három keresztbe rakott ujj, a három négylevelű lóhere vagy a három összetört tükör.

Aki kíváncsi a többi fiatal művész kreatív és ötletes kiállított munkájára is, látogasson el a szentendrei MANK Galériába a Művészet és játék című kiállításra. Érdemes.