Mindenki Sergio Leone A Jó, a Rossz és a Csúf című filmjének párbajjelenetére emlékszik a legjobban a filmből – nem csoda, igazi mestermunkáról van ugyanis szó. Ráadásul nem két, hanem három ember párbajozik, a három címszereplő, de persze az is igaz, hogy csak kettőnek van golyó a pisztolyában. Ez már önmagában egy zseniális ötlet, és az is, hogy nem a pisztolygolyóval nem rendelkező szereplő hal meg. Az olasz spagettiwesternek sokkal kegyetlenebb, keményebb világot mutatnak be, mint amit a nézők az amerikai westernfilmektől megszoktak, de az is igaz, hogy ebben a filmben temérdek olyan jelenet van, amely arról szól, hogy a kemény férfiembereknek is van lelkük. Ilyen például, amikor a Clint Eastwood által alakított Jó, vagy ahogy a filmben emlegetik, Szőke kabátjával betakarja az egyik gyomorlövés miatt haldokló katonát és vele van az utolsó percekben, sőt szivarjából még egy utolsó slukkot is ad a fiatalembernek.
Ez a film bár ízig-vérig western, mégis elsősorban arról szól, mennyire értelmetlen meghalniuk a katonáknak a háborúban. Több titka van annak, hogy Sergio Leone filmje hogyan került a legjobb westernalkotások között is az első helyre. A film emberbarát üzenete az egyik oka. A másik titok, hogy nem a Jót vagy a Rosszat teszi meg filmjének valódi főszereplőjévé, hanem egy olyan figurát, aki általában mellékszereplő szokott lenni.
A filmben a leghosszabb ideig az Eli Wallach által briliáns színészi játékkal megformált Csúfot, vagy ahogy a filmben emlegetik, Tucót látjuk. Bár vérprofi mesterlövész, mégis csetlő-botló, ráadásul nem túl okos, sokszor vicces karakter. Leonét dicséri, hogy egyszerűen nem lehet eldönteni, hogy egy jóhiszemű, de a körülmények miatt rossz útra tért figurát lát a néző vagy egy velejéig romlott karaktert, akiben nyomokban azért még megtalálható némi jóérzés. Ez úgy néz ki a gyakorlatban, hogy amint azonosulni tud vele a néző egy jelenetben, azonnal ki is ábrándul belőle. De ez a dinamika teszi nagyon érdekessé őt a mozivásznon.
Clint Eastwood alakítása is igencsak mély nyomot hagy a nézőben. Az egész filmben sugárzik belőle a magabiztos erő. Ráadásul amikor ez a karakter egy pozitív emberi gesztussal is társul, akkor szinte felrobban a jelenet. Nem lágyul el a színész arckifejezése, egy cseppet sem. Jéghideg kék szemeiben mégis látható valami kis érzelem, de nem árulja el magát, mert tudja jól, túl kemény a világ ahhoz, hogy megengedhessen magának ilyesfajta luxust, ám amit tesz egy-egy kulcsjelenetben, abból kiderül, a lelke mélyén jó ember. A harmadik titok éppen ez: a nézőnek kell rájönnie, miért is ő a Jó.
