Csak ülök a fotelben, és nézem a tévét

Rájöttem, miért igaz Věra Jourová kijelentése, amihez nem kellett más, mint az ATV Civil a pályán című műsora.

man Watching movie and using remote control Fotó: 123RF

Rájöttem, miért igaz, amit Donáth Anna bizalmas barinője, Věra Jourová, az Európai Bizottság alelnöke kijelentett, miszerint, mivel nincsen sajtószabadság hazánkban, ezért mi, magyarok nem vagyunk abban a helyzetben, hogy önálló véleményt alkossunk. S ehhez nem kellett mást tennem, mint megnéznem az ATV Civil a pályán című virtigli propagandaműsorát. Természetesen szóba hozták a #freeFSZE (forrás: Tordai Bence) gumicsontot. Hála a valóságtól független propagandistáknak, megtudtam, miről is szól a színművészetis ­„szrtájk” (sic!, forrás: Magyar Szakszervezeti Szövetség ifjúsági tagozata). „Az értelmiség maradékának totális szétverése folyik SZFE-ügyben” – hangzott a hívógondolat.

A csatorna hű nézői vélhetően egyetértően bólogattak, lévén napról napra hallgathatják, nézhetik az értelmiséget az ATV műsoraiban.

Én pedig megvilágosodtam végre, hogy értelmiség kizárólag a magát demokratikusnak, függetlennek, liberálisnak, européernek titulálók közt akad. A keresztény, polgári, nemzeti értékeket vallók közt pedig nem.

(A jól bejáratott népi-urbánus vita.) S hogy ezt nem én, fideszes véleménybuborékban lebegő bértollnok vizionáltam, azt bizonyította az asztal mellett ülő egyik értelmiségi, aki így okoskodott: „Ez a kormányzat vajon el tudja-e képzelni, hogy egymás mellett menjenek A és B dolgok? Nem.” Úgy fest, az „értelmiség” lebeg a Gyurcsány–Dobrev, Szabó Tímea, Tordai Bence, Kunhalmi Ágnes, Jakab Péter, Fekete-Győr András összeeszkábálta véleménybuborékban, amennyiben az egyetem régi vezetése és tanári kara zárkózott el mereven, hogy beengedje a fél évszázada változatlanul balliberális szellemiségű intézménybe a másmilyent. Így tehát nem a kormányzat képtelen elképzelni, hogy A és B dolgok menjenek egymás mellett, hanem az „értelmiség”, a mindenre (elsősorban a másságra) nyitott értelmiség, amelynek megmondója úgy folytatta: „Csak az legyen, amit mi akarunk.” Persze itt a mi a kormányt jelentette.

Fotó: 123RF

Innentől elragadta a hév az értelmiséget! Ki is jelentették, a hevülettől emeltebb hangon: „Nem kormányzás folyik! Ez a kormány megerőszakolja a társadalom különböző rétegeit. Szóba sem áll velük.”

A néma erőszak egyik neve nemzeti konzultáció. Tudom, az kamu, meg egyáltalán minek költeni rá a pénzt. A NOlimpia, az valódi párbeszéd, meg kilopkodni a levelesládákból a konzultációs íveket, aztán odaönteni Rogán Antal szomszédjának kertjébe, az is valódi diskurzus. Nem beszélve a szemkilövetésről.

Ez az értelmiség egyhez ért igazán: azt mondani, nem! Szinte mindenre, még a saját nemükre is (mindkét értelemben: tagadásukra és biológiai nemükre egyaránt), mert miért NEM vesz a kormány lélegeztetőgépeket stadionépítés helyett, mert miért vett ilyen sok lélegeztetőgépet, amikor NEM megfelelő számú a lélegeztetőgép-kezelő és így tovább.

Az i-re a pont akkor került fel, amikor az asztal körül helyet foglaló értelmiségiek mélyen egyetértettek abban, hogy a Magyar Rektori Konferencia, illetve a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája magára hagyta a „világhírű Színház- és Művészeti Egyetem” (forrás: Soros György) diákjait.

Nos, ilyen, amikor az „értelmiség” megpillantja a buborékból a valóságot, azonban értelmezni képtelen azt. Már azt, hogy nem az az egyetlen igazság, amit ők harsognak, mások ugyanis másként gondolják, s nem tekintik a maradék értelmiség utóvédharcának a színművészetisek sajátos gólyatáborát.