A nyolcvanévesen elhunyt Sólyom-Nagy Sándor operaénekest az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) és a Magyar Állami Operaház is saját halottjának tekinti – olvasható az EMMI közleményben. A művész 1941-ben született Siklóson. A Zeneakadémia ének-opera szakán 1966-ban szerzett diplomát Maleczky Oszkár és Kutrucz Éva tanítványaként. Majd az Operaház magánénekese lett, ahol Scarpia szerepében debütált Puccini Tosca című operájában, de kisebb szerepekben már főiskolásként láthatta őt a közönség.
A dalszínházban főként a romantikus és verista operairodalom – Wagner, Donizetti, Verdi, Puccini, Leoncavallo és Erkel – bariton szerepeiben aratott sikereket, de fellépett Monteverdi, Mozart, valamint XX. századi zeneszerzők – R. Strauss, Gershwin, Kodály, Szokolay, Balassa – műveiben is, emellett elismert oratórium- és dalénekes volt. Több mint nyolcvan szerep eléneklése után 2009-ben vett búcsút a színpadtól – írja a közlemény.
Nevét külföldön is ismerik: szerepelt Münchenben, Grazban, Bécsben, Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban és Olaszországban. 1981-től több mint két évtizeden át volt a Bayreuthi Ünnepi Játékok állandó közreműködője és mintegy 250 előadásban vett részt. De olyan operafilmekben is szerepelt mint Káel Csaba Bánk bánja, Szinetár Miklós Fideliója vagy Békés András Parasztbecsülete.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=O9UIw-xm-aQ[/embed]
Művészetét számos rádió-, és több mint harminc lemezfelvétel is őrzi, egyebek mellett Liszt Ferenc Krisztus és Szent Erzsébet legendája című oratóriuma, Goldmark Károly Sába királynője vagy Gustav Mahler Egy vándorlegény dalai ciklusa.
A művész 1986-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanáraként is dolgozott. Sólyom-Nagy Sándor munkásságát 1972-ben Liszt Ferenc-díjjal ismerték el, 1977-ben érdemes művész, 1988-ban kiváló művész kitüntetésben, 1998-ban Kossuth-díjban részesült. A Magyar Állami Operaház 2007-ben választotta örökös tagjai és mesterművészei közé.
