A gép olykor emberszerűbb, mint maga az ember?

2036-ra az orosz–ukrán konfliktus harcmezővé változtatta Kelet-Európát, az Amerikai Egyesült Államok békefenntartóként van jelen a térségben. Miután egy fiatal drónpilóta, Harp hadnagy (Damson Idris) két amerikai katona élete árán megmenti másik harmincnyolcét – ám ezzel megszegi a parancsot –, büntetésből a polgárháborús zónába helyezik.

Forrás: netflix.com

A Halálos harcmező Harp hadnagyának felettese, Leo százados (Anthony Mackie) egy orosz zsoldban álló, ukrán hadurat hajszol, aki a hidegháborús időkből visszamaradt szovjet atomfegyver-arzenál darabjainak felkutatásán munkálkodik. Ha terve sikerrel jár, egy atomrakéta elérheti az Egyesült Államokat is, mindenáron meg kell hát állítani.

Harp hadnagy hamarosan a bázis kerítésén kívül találja magát (a film eredeti címe is erre utal). Ez már önmagában elég rosszul érinti, ám hogy a helyzet ennél is bonyolultabb legyen, a százados megosztja vele a titkát: ő valójában nem ember, hanem egy harci android prototípusa...

A Halálos harcmező alaphelyzete meglehetősen zsúfolt: a hadnagynak egyfelől a saját bőrén kell tapasztalnia, milyen a háború, ha nem számítógépek kijelzője előtt ülve, joystickot mozgatva vívják, hanem a terepen, másfelől segítenie kell a felettesét a nukleáris fenyegetés elhárításában, és közben meg kell értenie, mi több, meg kell kedvelnie a robotkatonát.

Mindez egyéni fejlődéstörténettel kiegészített, izgalmas akció-sci-fit ígér, de a végeredmény jóval gyengébb, mint amilyen lehetett volna.

Ember és gép viszonyát számos emlékezetes film boncolgatta már – legismertebbek talán a Robotzsaru, a Terminator és a Mátrix-széria nyitódarabjai, vagy az Emberi tényező című tévésorozat –, az alkotóknak tehát bőven lett volna viszonyítási pontjuk. Érdemi kérdésfelvetés, a felek ellentmondásos viszony- és viszonyulásrendszerének bemutatása helyett azonban megelégedtek az android kialakításának, egyes működési jellemzőinek bemutatásával, valamint azzal, hogy Leo fennhangon megkérdezi Harptól, bízik-e benne.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=yYNpX-UikGE[/embed]

Persze értjük, mi az üzenet – a gép összességében emberszerűbb, mint az ember létére kezdetben gépként viselkedő hadnagy –, de a fent említett filmek után mindez nem sok újat mond.

Ahogy a film jövőképe sem: bár 2036-ban játszódik, a fegyverek, gépjárművek, viseletek túlnyomórészt a mai állapotokat idézik. Ha nem szerepelne benne a főszereplőnek megtett android – és néhány további, csak „bot”-ként emlegetett harci robot –, azt hihetnénk, 2020-ban járunk.

A sci-fi vonulat tehát nem igazán kidolgozott. Ahogy – amint arra hamarosan rá kell jönnünk – az akciószál sem az. Az első harmincöt perc után hamarosan eloszlik a feszültség, hogy innen-onnan ismerős macska-egér játék képei, és a háborús filmek panelei kövessék egymást. Többszöri fókuszvesztés után a végére a központi fenyegetés, az atomcsapás elhárítása is súlytalanná, tét nélkülivé válik.

Pedig a rendező, a svéd Mikael Håfström többször bizonyított már: jól sikerült, hangulatos horror-thrillert készített Stephen King 1408 című novellájából, az akciófilmek kedvelőit pedig megajándékozta a Schwarzenegger és Stallone nevével fémjelzett, összességében szerethető Szupercellával.

2036-ban járunk, de a fegyverek, gépjárművek, viseletek túlnyomórészt a mai állapotokat idézik Fotó: Netflix.com

A végeredmény inkább forgatókönyvnek tudható be: a szkriptre ráfért volna némi kontrollszerkesztés és súlypontozás. Ha a döntéshozók papíron működőképesnek találták is, az elkészült film láttán igazán észrevehették volna, hogy a közel kétórás alkotásból legalább húsz percet minden további nélkül ki lehetne – mi több, ki kellene – vágni.

Így vagy úgy, a Halálos harcmező túlságosan hosszú, egyszer nézhető, közepes darab lett. Esetében nem a közhelyes magyar címben szereplő csatatér halálos, hanem az a rövidlátás, amellyel az alkotók veszni hagyták az egyébként ígéretes alapötletben rejlő lehetőségeket.

De ne legyünk igazságtalanok: a nyitó félóra rendben van, ha valaki megőrizte addig az érdeklődését, a hadnagy fináléban feltáruló motivációját is emlékezetesnek találhatja, az ismerős helyszínek miatt pedig meg-megdobban a nézők szíve.

A filmet ugyanis jórészt Budapesten forgatták, nem nehéz felismerni például a budaörsi Virágpiacot, a belvárosi Tőzsdepalotát, az óbudai K-hidat vagy éppen a Kelenföldi Erőművet. A magyar főváros tehát ezúttal is jó választásnak bizonyult, a többi pedig nem az egyes forgatási helyszínek kiválasztásáért felelős stábtagokon múlott.

Zárásul még valami: a Halálos harcmező gyártója és forgalmazója, a Netflix a közelmúltban jelentette be, hogy 2021-ben minden héten (!) bemutat egy-egy új filmet. Nos, ha a következő néhány produkciója is annyira sikerült, mint ez, a premierek viszonylag rövid ideig bizonyulnak majd kihagyhatatlannak.

(Halálos harcmező/Outside the Wire. Szinkronizált amerikai akció-sci-fi. Rendező: Mikael Håfström, 114 perc. Az internetes bemutató dátuma: 2021. január 15. Elérhető a Netflix kínálatában.)