– Az utóbbi évben talán többet hallottunk szobordöntögetésről, mint szoborállításról. Mit gondol ezekről? Győrben önnek is „ledöntötték” az egyik szobrát 2013-ban.
– De az legalább megmentette egy részeg ember életét! Szentté lehetne avatni a Radnóti-szobrot. Úgy történt, hogy valakik ellopták a gránit útlezáró cölöpöket, a részeg pasas pedig ködös időben nekihajtott a szobornak. Radnóti alakja derékba tört, viszont megállította a kocsit. Ha nem, akkor belezuhant volna az árokba. Szóval már csak ezért megérte megcsinálni. Szobordöntések mindig is voltak, így sok rossz szobortól is megmenekültünk, csak sajnos sok jót is elveszítettünk. Nincs ebben semmi különös, úgy látszik, hogy manapság egyre többen komolyan veszik a múltat végképp eltörölni parancsát.
– Idén húsz éve adták át az esztergomi Szent István megkoronázása szobrát. Most dolgozik valamin?
– Erről megfeledkeztem. Azt akartam, hogy ha a túlsó partról, a Felvidékről nézik a szobrot, a román stílusú boltív semmibe vesző ívéről jusson eszükbe a Szent Korona, azért van azon az oldalon a ferde kereszt. Szobron már nem dolgozom, terveim viszont vannak. A műhelymunka lassú és fizikai erőnlétet igénylő valami. De mindenképpen lassú.
– Így hogyan készül el a sok helyen említett kétszáz angyal a Makovecz Imre-féle templomhoz?
– Azt írták, hogy a százéves Melocco Miklós kétszáz angyalt készül faragni. Talán elragadtatta őket a számbűvölet. Igaz, a 85 év nem sokkal kevesebb a száznál, de kétszázat nem tudnék kifaragni, mert arra nincs időm. És még megrendelés sincs. Ha az építésznek kellene hordania a téglát, vajon mikor készülne el az épület?
– Akkor ki készítené el őket? És milyen kőből? Pusztán díszek lennének az épületen?
– Olyanok lennének, mint a növény továbbnövő részei, a templom szerves részét alkotnák. És persze az angyalok is süttői mészkőből készülnének. Úgy képzelem, hogy csinálnék egy angyalmintát, amiről szilikonmásolattal le tudnának venni még egy párat, azokból kifaraghatnák a száz-kétszáz angyalt. Még így is jó négy-öt évnyi munkába telne, akkor is, ha többen dolgoznának rajta.
– De ehhez először templom kell. Ön szerint meg kell építeni a templomot vagy sem?
– Én megépíteném a Feltámadás templomát. A terv jól működik, és szerintem nem szabad beleszólni abba, ami rendesen működik. Legfeljebb átgondolni az egészet és átszerkeszteni. Ha valaki a Makovecz-templomon ezt-azt kifogásol, hát ott van a papír és a ceruza, tervezzen egyet kedve szerint, és ha jobb, építsék meg azt.
– Ön 2004-ben benne volt a felső-krisztinavárosi tervpályázat bírálóbizottságában. Mit szólt, amikor először látta Makovecz templomtervét?
– Azt, hogy „az anyád mindenségit!”. Nem mondom, szépek is akadtak a pályázatok között, de ehhez képest nevetségesek és szánalmasak voltak. Sokáig néztem, már sürgettek is, hogy mondjak róla véleményt, de egyszerűen jólesett szemlélni. Mondok valamit: egy fekvő hasábon rajta van két gúla, két torony. Nyaka nincs, dereka sincs, csak a feje. Ha csak az a cél, hogy ne legyen olyan, mint a tegnapi, hogyha egy épület pusztán tagadás, akkor mi értelme van? Leginkább a barokk templomot tagadták és tagadják. De gótikus templomot nehéz tervezni, ahhoz már szépérzék, lendület és ihletettség kell; olyat, mint a pasaréti templom, nem nehéz elképzelni.