13°C Jeromos 2022. szeptember 30. 
– Már egy éve a „kis” Magyarországba vagyunk zárva. Szomorú tapasztalat, hogy a trianoni határok is újra „megerősödtek”, nem járhatunk a határon túlra, megszakadtak a kapcsolatok. A Hazajáró működését, életét hogyan alakította át a vírus?
– Általában tavasztól őszig forgatjuk az epizódok javát, míg télen csak néhány filmet készítünk. Így volt ez tavaly is, amikor beköszöntött egy új világ korlátozásokkal, határlezárással, nekünk pedig fogytán voltak a filmjeink.
Figyelmünk ekkor a szűkebb pátriánk, a Börzsöny és a Dunakanyar hegyei felé fordult, ahol egykoron megismerkedtünk a természettel és a természetjárással és amelyhez ezer szállal kötődünk, így szinte jutalomjátékkal ért fel a hazai helyszínek bemutatása.
A nyári lazítások aztán lehetővé tették, hogy visszatérjünk az eredeti koncepcióhoz és a régi hazát járjuk. Ekkor főleg az Őrvidéken, Bácskában, Bánátban, Szlavóniában forgattunk, majd az újabb lezárások óta negatív teszttel és munkaszerződéssel Erdélyt és a Partiumot jártuk. Igazából folyamatosan alkalmazkodunk az aktuális vírushelyzethez.
– Nemrég az Erdélyi-szigethegységben jártak. Milyen volt így a lezártságban bandukolni a határon túl?
– Azért is volt jó érzés kelet felé átlépni a trianoni határt, mert lassan már egy esztendeje jártunk arrafelé utoljára. Akkor a Pádisban és a Meszes-hegységben forgattunk, míg idén februárban a Réz-hegységben és a Királyerdőben, tehát a Partium és Erdély határát jelentő hegységektől nem mentünk keletebbre. Igyekeztünk most inkább hegyvidéki filmeket készíteni, mintsem „falujáró” síkvidékit, hisz ebben a helyzetben nehéz összehozni a magyar közösségeket. Remek magyar emberekkel azonban így is találkoztunk Micskétől Élesdig, Tótitól Csizérig, és persze a két filmben természeti kincsekben sem lesz hiány.
– Hová készülnek legközelebb?
– Március végén újfent a Partiumba készülünk, ezúttal az Aradi-hegyalját és a Béli-hegységet fogjuk bejárni és kameráinkkal felfedezni.
– Nemrég jelent meg a Hazajáró szemmel című album, egy kis vigasz azoknak, akik most arra kényszerülnek, hogy otthon üljenek, de ahogy lapozgattam, nagyon felcsigázott: már alig várom, hogy elindulhassak felfedezni a Kárpát-medencét. Lélekerősítőnek szánták?
– Régi álmunk vált azzal valóra, hogy könyv formájában is megjelent a Hazajáró; hogy ez éppen egybeesett a járvánnyal és a bezártsággal, az pusztán véletlen. A könyv elsődleges célja egyébként az, ami a műsoré is, hogy minél többeket indítson el a régi haza alaposabb megismerésének útján. És természetesen lélekerősítő is, hisz mind a filmjeinkben, mind e könyvben visszaköszönő szereplők – legyenek azok erdők, hegyek, tanok vagy emberek – valódi értékeket tükröznek egy lélekveszejtő korban.
Persze nincs az a kép vagy filmkocka, amely pótolhatná a személyesen átélt élményeket, ezért mindenkit arra buzdítunk, hogy amint lehet, keljen útra.
– Mi alapján válogatták ki a képeket?
– Az első évad 35 filmjének forgatása során készült képekből válogattunk. Igyekeztünk a tájról, kulturális örökségünkről, a magyar közösségekről készült legszebb képeket összeválogatni, de igen sok werkfotó is bekerült, amely a kulisszák mögé vezeti az olvasót.
– Ha a járványnak vége lesz, nem is forgatásra, de hová menne a legszívesebben túrázni, nyaralni a Kárpát-medencében?
– Idén szeptemberben tízesztendős születésnapját ünnepli a Hazajáró. Ez alkalomból visszatekintünk majd a mögöttünk hagyott évtizedre az eddigi 290 epizód felidézésével, ami azt jelenti, hogy a Hazajáróegylet.hu oldalon minden filmünk adatlapjára feltöltjük a filmmel és a tájjal kapcsolatos információkat, sőt jelvényszerző mozgalmat is indítunk azok számára, akik a Kárpát-hazát járják. A hosszú téli és most már tavaszi esték ennek a tartalomnak a feltöltésével telnek. A szerkesztés közben azzal is szembesülni kellett, hogy bizony a Hazajáró 26 perces műsoridejébe mi minden nem fért bele, és még mennyi helyre el kell jutnunk.
Hogy csak legelső filmjeink helyszíneiből csemegézzek: a torockói Kőlyuk vagy Vidalykő, a Dunajec-áttörés feletti Sólyomkő, a tátrai Nagyszalóki-csúcs is tervbe van véve.
Emellett lassan 20 éve járjuk a Dévényi-szoros és az Al-Duna közti 2500 kilométer hosszú Kárpát-koszorút a hegység főgerincén. Jó lenne azon is túrázni pár tucat kilométert, mondjuk Kárpátalján.
– Öröm az ürömben, hogy mintha többen elindultak volna túrázni a kis Magyarországon belül. Mit gondol, csak szükségből, vagy lesznek, akik rendszeres túrázóvá válnak?
– Valóban örvendetes, hogy egyre többen fordulnak az erdők és a hegyek világa felé! Ennek, reméljük, a jövőben lesz meg a gyümölcse, hisz nagyon sokan családként, kisgyermekekkel túrázva teszik mindezt. A vírusnak „hála”, sokan most szembesülnek saját környezetük értékeivel, látnivalóival, a hely szellemével, így valóra válhat a Hazajáró mottója: honismeret nélkül nincs hazaszeretet.
Persze az árnyoldalakat is látjuk, hisz nem oszlik el a kirándulók tömege a turisztikai látnivalók között, a legtöbben a kirakathelyeket keresik: Kékestető, Dobogókő, Királyrét kerülendő helyszínekké váltak turistaberkekben.
Közben a közösségi média természetjáró csoportjaira, fórumaira is megérkezett az eddig nem tapasztalt hangnem és szellemiség. Sok régi erdőjáró azzal a reménnyel várja a járvány végét, hogy a tömegek visszatérnek a plázákba és a tengerparti nyaralóhelyekre. Ellenben mi azt reméljük, hogy a sok természetben töltött idő az egyszeri kirándulókból sokakat valódi túrázóvá faragott. Hisz a vírus után is vár mindenkit a teremtett világ ezernyi csodája!
