A januári első lapszámban a főszerkesztő, Szendi Péter meglehetősen lényegre törően úgy fogalmaz köszöntőjében, hogy „egy 16 oldalas, színes, polgári, közéleti havilapot tart a kezében” az olvasó, s „egyelőre Balatonfűzfőn olvashatják az újságot, később, terveink szerint a kistérségben, amelyhez tizenegy település tartozik”.
A névválasztásról, céljukról a kiadó, Bárdi Farkas János bővebben vall: „az Iránytű és annak ideológiája, a név választása tudatos, átgondolt, önmagában a kijelölt célok elérésében, fontos szerepet játszik a polgári értékeink közreadásában”.
Fotó: Iránytű
Bárdi Farkas János a balatonfűzfői Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Általános Iskola, Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola egyik alapítója. Az iskola 2013 őszén kezdte meg működését alsó tagozattal. Eddigi történetükről és céljaikról az alapító interjúban vall az Iránytű hasábjain.
„Nem titkolt célunk az iskola létrehozásával az volt, hogy a magyar hagyományőrzés, nemzetiségi tudat előtérbe kerüljön, ezzel megtartva az identitásunkat. Tizenhárom fővel kezdtük nyolc évvel ezelőtt a tanévet, amelyet harminchat fővel zártunk. A következő évet már 120 fővel indítottuk, az iskola létszáma pedig az elmúlt években folyamatosan növekszik, aminek nagyon örülünk. Jelenleg közel kétszáz tanulónk van” – tudjuk meg a cikkből, s olyan különlegességeket is, mint hogy távoktatási programjukkal mind a Magyarországon, mind a külföldön élő gyermekek számára lehetőséget biztosítanak, vagy hogy együttműködési megállapodást kötöttek a Magyar Tartalékos Szövetség Veszprém Megyei Egyesületével, amely-nek alapján a 2018-as tanévtől kezdődően apródprogramot működtetnek, a 2020–2021-es tanévtől a gimnáziumban a szabad órakeret terhére honvédelmi alapismeretek tantárgyat oktatnak.
Az adott lapszámok jegyzeteit nem kisebb közéleti személyiségek írják, mint például ifj. Lomnici Zoltán vagy Georg Spöttle. Mindketten a magyarságról, a magyarságtudatról fogalmaztak fontosat. Az alkotmányjogász úgy véli: „a magyar nyelv sajátosságai meghatározzák gondolkodásunkat, művelése, használata valódi kincs a birtokunkban. Magyarnak lenni azonban több annál, mint a világ egyik legkülönlegesebb nyelvén érteni és megszólalni. Magyarnak lenni büszkeség, tartás és életfelfogás is. Azt jelenti, ragaszkodunk hazánkhoz, a hegyekhez, a síksághoz, a vizekhez, összes természeti kincsünkhöz. Ismerjük hazánk történelmi viszontagságait, tiszteljük Szent István király örökségét, honvédő őseinket, szabadságharcos hőseinket, akik vérüket adták a hazáért.”
