férfitáncok kossuth rádió „Hajnali”- Népzenei összeállítás korán kelőknek Mátyás István „Mundrucz”Martin György

„Az igazán jó táncos az, aki kicsipkézi lábával a levegőt”

A közmédia és a Hagyományok Háza közös műsora május első hetében a férfitáncokat járja körül. A zenei válogatásban is ide illő kísérőzenék szerepelnek.

Magyar Nemzet

2021. 05. 02. 19:17

Mundrucz: „Az igazán jó táncos az, aki kicsipkézi lábával a levegőt.” Fotó: Hagyományok Háza Archívuma

A Kossuth rádió a „Hajnali” – Népzenei összeállítás korán kelőknek című műsor a május 3-ával kezdődő héten a férfitáncok kísérőzenéivel foglalkozik: verbunk, pontozó, legényes, sűrű tempó, ritka tempó, oláhos, botoló, szegényes, figurázó, vénes, ropogtatás. Ezek az első hallásra furcsa elnevezések mind egy-egy Kárpát-medencei tájegység férfitáncát jelölik.

A német anyanyelvű Hermann Ottó természettudós és néprajzkutató a következőt mondta választott nemzetéről: „Az egész világrész legérdekesebb kutatásra legérdemesebb néprajzi egysége és tárgya a magyarság maga.” Jóllehet, fenntartások nélkül aligha fogadható el a megállapítás, vitathatatlan, hogy népi kultúránk az egyetemes európai örökség egyik leggazdagabb tárháza. E bőség létrejöttének mikéntjét még számos rejtély övezi. Az azonban megállapítható, hogy legtöbbször nagyon kézenfekvő és természetes erők hatottak táncaink, zenénk fejlődésére.

Amikor például Karsai Zsigmondot, a híres táncost, aki az erdélyi Küküllő menti Lőrincrévéről származik, megkérdezték, miért tanulta meg a pontozót (így nevezik Erdélynek azon a vidékén az egyik férfitáncot), azt felelte: „Hát, máshogyan nem tudtuk volna fölhívni a lányok figyelmét magunkra.”

A híres néptánc- és népzenekutató, Martin György szerint a kalotaszegi legényes Európa legvirtuózabb férfitánca. Mátyás István „Mundrucz”, híres kalotaszegi, magyarvistai táncos jegyzi meg: „Az igazán jó táncos az, aki kicsipkézi lábával a levegőt.” A tánc virtuozitását a kísérő muzsika is visszaadja. A hegedű tizenhatod hangjai gyöngyszemekként peregve kerülgetik a fő dallamot, a brácsa-bőgő kettőse pedig óramű pontosságú, dinamikus lüktetéssel kíséri azt.

Mátyás István „Mundrucz” kalotaszegi, magyarvistai táncos
Fotó: Hagyományok Háza Archívuma

A táncos szemben áll a zenekarral, amelynek prímása árgus szemekkel figyeli minden mozdulatát, így szinte az egész banda együtt lélegzik vele. A prímás mindenkiről tudja, hogy melyik dallamra szeret a legjobban táncolni, sőt az egyes dallamokat a legkiemelkedőbb egyéniségek után nevezték el: a Mundruczé, az Árusé és így tovább. …És hogy mekkorára kell felugrani a legényesben? Ahogy Mundrucz mondta: „Amekkorára csak tudsz, jó magasra, … egyszer úgyis leesel.”