A Mikulás, aki egészséget hoz

A hagyományos életmódot szorgalmazó, valamint a természetgyógyászattal foglalkozó körökben a Mikulást emlegetni nemcsak karácsony előtt, de egész évben teljesen megszokott. A gyógyító Mikulás, vagyis polgári nevén dr. Texe Gábor gerontológus, fitoterapeuta, gyógynövényszakértő becenevét ugyan külső megjelenése és Északról származó felmenői miatt kapta, de sokkal inkább az emberek sokasága felé irányuló önzetlen segítségnyújtás miatt illik rá.

Fotó: Mészáros Péter

A táplálkozástani betegségek a technikai fejlődéssel párhuzamosan jelentkeztek – véli Texe Gábor, aki a hűtőszekrény feltalálását hozza példának. Előtte ugyanis őseink télen ettek inkább nehéz, húsos ételeket, mikor valóban több energiára volt szükségük. A mezőgazdasági munkák beindulásakor áttértek az idénynövényekre, a zsírjában lesütött, és így tartósított hússzeletekből pedig csak hetente egyszer, vasárnap fogyasztottak. „Proteintúlterhelésről nem beszélhettünk, hiszen a paraszt virradattól napnyugtáig fizikai munkát végzett. A bajt ma az okozza, hogy sokat és helytelenül étkezünk, miközben mozgásszegény életet élünk” – fejti ki, majd levonja a végkövetkeztetést, miszerint ezért túlsúlyos az emberek nagy része.

„Gyógyszered legyen az ételed, s ételed legyen a gyógyszered.” A hippokatészi mondás jól tükrözi Texe Gábor munkásságának lényegét is, aki igyekszik előtérbe helyezni azokat a régi tudásokat, amelyek a hagyományos magyar kultúra részét képezték. Elmondta azt is, hogy elődeink jól ismerték az emberi test öngyógyító képességét, amely mai napig tetten érhető a gyermekek esetében – gondoljunk csak arra, mikor egy éjszaka alatt „kialusszák” a kórt. „Annak idején, mikor megszületett egy gyermek, a placentáját a földbe temették, rá pedig körte- vagy almafát ültettek, annak függvényében, hogy fiú vagy leánygyermek volt-e. Az őssejtek információi így bekerültek a gyümölcsbe, amely egész életében gyógyszere volt a gyermeknek” – meséli. De az is megkapó, ugyanakkor tanulságos történet, hogy a régi gyógyítók már a falu szélére érve tudták, hogy mi a lakosságra jellemző betegség, hiszen megjelentek az azt gyógyító növények. Ennek persze előfeltétele volt, hogy az emberek a természet körforgásába rendeződve éltek; visszatáplálták az anyaföldet, amely aztán őket táplálta, gyógyította és segítette.

A fizikai egészség mellett azonban ugyanekkora szerepe van a mentális és lelki jólétnek is. Erre a legjobb példa Mikulás maga, aki hetvenen felüli életkorban működteti a gyógynövénykivonatokat, a rügykivonatokat és a funkcionális élelmiszereket gyártó üzemet, havi tízezer kilométert utazik, előadásokat tart, legújabban pedig egy gyógyítóközpont felépítésén is fáradozik. „Nekem arra van szükségem, hogy éljek. Amíg a Teremtő ad lehetőséget arra, hogy alkossak és segítsek, addig nekem azt kell tennem. Az nem a kor függvénye, hogy az ember elhagyja-e magát, ha nem az üveg előtt ülünk – legyen az tv-képernyő vagy alkohol –, hanem tevékenyen töltjük a napjainkat, a Jóisten szabad utat ad hozzá” – fogalmaz, majd mintegy összegzésként hozzáteszi az örök érvényű, univerzális igazságot, miszerint amit adsz, azt is kapod vissza.