A Nógrád megyei kis faluban, Keszegen találkoztam a lovasokkal, ahol a település polgármestere, Csiri Csaba fogadta a falu vendégházában a fáradt hagyományőrzőket. Csiri Csaba néhány társával együtt eléjük lovagolt Bánkra, és elvezette őket a falujába, ahol babgulyással és slambuccal várták a csapatot. A Felvidéken élő Csóka Tibor, a program egyik szervezője elmesélte, hogy korábban már több olyan lovas túrán is részt vettek, amelyek történelmi eseményekhez és személyekhez kötődnek. – Pozsonyban tagja vagyok több hagyományőrző csoportnak – avatott be a részletekbe a lovas.
– Ennek a lovas túrának az ötlete Skultéty László halálának 190. évfordulója alkalmából született. Hegyesmajténytól egészen Aradig több mint hatszáz kilométert teszünk meg lóháton. Tizenegyen indultunk el, most hatan vagyunk. Hárman a Felvidékről jöttünk, akik az egész túrát vállaltuk.
Sajnos az egyikünk, egy katonatiszt hölgy, az első napon egy súlyos balesetet szenvedett, szakadékba zuhant. Hatalmas viharba keveredtünk, csapkodtak a villámok körülöttünk, zuhogott az eső. Hála Istennek a lovas és a ló is túlélte a balesetet, bár a hölgy még kórházban van – sóhajtott fel Csóka Tibor. A magyarországi szervező, Kovács Gábor elmondta, hogy a Drégelypalánk–Bánk–Keszeg útvonalat érintették a hétvégén, innen indulnak Aszód, majd Lajosmizse felé. Útjuk során ellátogatnak a bugaci ősök napjára is. Ezt követően Hódmezővásárhelyen és Ópusztaszeren is áthaladva, a tervek szerint augusztus 16-án, hétfőn érkeznek a végállomásra, Aradra.
– A túra nagy megpróbáltatás lónak, embernek egyaránt. A balesetet nem lehet kiszámítani, volt olyan, hogy a ló nem volt megfelelően megpatkolva, vagy a lovas látta, hogy nem bírja a hosszú utat, és kiszállt a túrából. Ez a hat fő a kemény mag, ha nem jön közbe semmi váratlan, akkor végig tudjuk csinálni az utat. Megvan hozzá a kellő tapasztalatunk, ismeretünk. Először úgy volt, hogy csak egy nyeregtáskával megyünk, és ami abban elfér, annyit viszünk magunkkal. De kaptunk támogatást Hegyesmajtényból, és így van egy kísérő autónk, ami hozza a lovak ellátásához szükséges eszközöket, és nekünk is kényelmesebb, hogy van tiszta ruhánk – mondta Kovács Gábor. A hagyományőrző szerint ez a túra építi a kapcsolatot a résztvevők és az állomások vendéglátói között, az is a lényeges, hogy személyes ismeretségek, barátságok szövődnek, hisz azok többet érnek mindennél. – Vannak olyan próbatételek, nehéz helyzetek, amikor megismerjük a társaságunkban lévő embereket, és ebből születnek az életre szóló barátságok.
Nem fiatal a csapat, de erőt ad nekünk, hogy Skultéty 93 évesen még lóra ült. Ha ez így van, akkor a mi korosztályunk, az 50 és 70 közöttiek előtt még bőven van jövő! Remélem, hogy a túrát a legidősebb résztvevőnk, a 67 éves Gyula bátyánk is végig tudja csinálni.
