A Nógrád megyei kis faluban, Keszegen találkoztam a lovasokkal, ahol a település polgármestere, Csiri Csaba fogadta a falu vendégházában a fáradt hagyományőrzőket. Csiri Csaba néhány társával együtt eléjük lovagolt Bánkra, és elvezette őket a falujába, ahol babgulyással és slambuccal várták a csapatot. A Felvidéken élő Csóka Tibor, a program egyik szervezője elmesélte, hogy korábban már több olyan lovas túrán is részt vettek, amelyek történelmi eseményekhez és személyekhez kötődnek. – Pozsonyban tagja vagyok több hagyományőrző csoportnak – avatott be a részletekbe a lovas.
– Ennek a lovas túrának az ötlete Skultéty László halálának 190. évfordulója alkalmából született. Hegyesmajténytól egészen Aradig több mint hatszáz kilométert teszünk meg lóháton. Tizenegyen indultunk el, most hatan vagyunk. Hárman a Felvidékről jöttünk, akik az egész túrát vállaltuk.
Sajnos az egyikünk, egy katonatiszt hölgy, az első napon egy súlyos balesetet szenvedett, szakadékba zuhant. Hatalmas viharba keveredtünk, csapkodtak a villámok körülöttünk, zuhogott az eső. Hála Istennek a lovas és a ló is túlélte a balesetet, bár a hölgy még kórházban van – sóhajtott fel Csóka Tibor. A magyarországi szervező, Kovács Gábor elmondta, hogy a Drégelypalánk–Bánk–Keszeg útvonalat érintették a hétvégén, innen indulnak Aszód, majd Lajosmizse felé. Útjuk során ellátogatnak a bugaci ősök napjára is. Ezt követően Hódmezővásárhelyen és Ópusztaszeren is áthaladva, a tervek szerint augusztus 16-án, hétfőn érkeznek a végállomásra, Aradra.
– A túra nagy megpróbáltatás lónak, embernek egyaránt. A balesetet nem lehet kiszámítani, volt olyan, hogy a ló nem volt megfelelően megpatkolva, vagy a lovas látta, hogy nem bírja a hosszú utat, és kiszállt a túrából. Ez a hat fő a kemény mag, ha nem jön közbe semmi váratlan, akkor végig tudjuk csinálni az utat. Megvan hozzá a kellő tapasztalatunk, ismeretünk. Először úgy volt, hogy csak egy nyeregtáskával megyünk, és ami abban elfér, annyit viszünk magunkkal. De kaptunk támogatást Hegyesmajtényból, és így van egy kísérő autónk, ami hozza a lovak ellátásához szükséges eszközöket, és nekünk is kényelmesebb, hogy van tiszta ruhánk – mondta Kovács Gábor. A hagyományőrző szerint ez a túra építi a kapcsolatot a résztvevők és az állomások vendéglátói között, az is a lényeges, hogy személyes ismeretségek, barátságok szövődnek, hisz azok többet érnek mindennél. – Vannak olyan próbatételek, nehéz helyzetek, amikor megismerjük a társaságunkban lévő embereket, és ebből születnek az életre szóló barátságok.
Nem fiatal a csapat, de erőt ad nekünk, hogy Skultéty 93 évesen még lóra ült. Ha ez így van, akkor a mi korosztályunk, az 50 és 70 közöttiek előtt még bőven van jövő! Remélem, hogy a túrát a legidősebb résztvevőnk, a 67 éves Gyula bátyánk is végig tudja csinálni.
Így adózunk a legtovább szolgáló huszár emlékének – zárta gondolatait a lovas.
Hogy ki volt Skultéty László? Egyes vélekedések szerint Garay János Az obsitos című művének alakját, Háry Jánost, a nagyotmondó huszárt róla formálta, bár ezt többen cáfolják. A Múlt-kor történelmi magazin részletesen összefoglalta a világ legöregebb huszárjának az életét. Ebből megtudhatjuk, hogy a Gábris László néven, 1738-ban született huszár 12 évesen, édesanyja halála után került be ezredfiúnak Hadik András huszárezredébe, ahol az édesapja is szolgált. A tűzkeresztségen 18 évesen, az 1756–57. évi hadjáratban esett át, amelynek során a magyar huszárok 1757. október 16-án Hadik András huszárezredes vezetésével elfoglalták és megsarcolták Berlint. Ettől kezdve végigharcolta a Habsburg Birodalom valamennyi háborúját, küzdött a franciák, a törökök, az olaszok, a poroszok és az oroszok ellen, összesen 22 hadjáratban vett részt.
Bár az ezred neve többször megváltozott, Skultéty egész életében ugyanabban az ezredben szolgált.
Hosszú katonai pályáján Mária Teréziától I. Ferencig négy uralkodót szolgált. Egész életét a katonaságnak szentelte, ezért soha nem nősült meg, és azt is feljegyezték róla, hogy mélyen vallásos ember volt. Többször megsebesült, hősiességéért 1790-ben strázsamesterré léptették elő és kinevezték az ezred zászlótartójává, azaz kornétásává, akinek feladata a zászló őrzése volt. Amikor I. Ferenc császár 1812-ben megszemlélte Skultétyék ezredét, feltűnt neki az akkor már 74 éves zászlótartó, és el is beszélgetett vele. A császár tisztté akarta előléptetni az öreg katonát, és fel akarta menteni minden munka alól, de Skultéty azt válaszolta neki, hogy ő már csak megmarad kornétásnak, mert a zászlót nem lehet elhagyni. Skultéty Lászlót 81 éves katonai szolgálat után, 1831-ben, 94 éves korában szerelték le, amikor már nem tudta megülni a lovát. A leszerelésekor Aradon állomásozó ezrede az agg huszárt a város gondjaira bízta – az obsitnak azonban csak néhány hónapig örülhetett. Lehet, hogy nem bírta a tétlenséget, mert még leszerelése évében, 1831. augusztus 19-én a kisszentmiklósi ezredispotályban elhunyt. Az újaradi temetőben katonai tiszteletadással helyezték örök nyugalomra. 2013-ban exhumálták földi maradványait, és a szülőfalujába szállították. A Szlovák Hadtörténeti Intézet akkor azt nyilatkozta, hogy Skultétyt szlovák katonának tartják – számos más személyiséghez, Hadik Andráshoz és Benyovszky Mórichoz hasonlóan –, a magyar kormányzat részéről erre a felvetésre úgy reagáltak, hogy ez idáig senkiben nem merült fel, hogy Skultéty László ne magyar lett volna.
