Orbán Viktor levelében azt írta: amikor egy nagy művész elhagyja a földi világot, egy pillanatra megáll az idő, és minden más átadja helyét a szomorúságnak és az emlékezésnek.
Közel hetven évvel ezelőtt született Kőbányán egy kiváló basszusgitáros, aki már négyévesen zenélt, és tehetsége alapján a világon bárhol sikeres lehetett volna. Hívták is Svájcba egy olyan zenekarba, amely később az Amerikai Egyesült Államokban is turnézott, de ő itt maradt, és nekünk, magyaroknak zenélt: sörgyári melósoknak, hosszú hajú, farmeros külvárosi srácoknak, egy szebb világról álmodozó egyetemistáknak, mindenkinek, aki viharban született és jó időre várt.
A miniszterelnök úgy fogalmazott, Póka Egon számára a zene nem munka volt, hanem szenvedély, sőt küldetés, amely a Kőbányai Zenei Stúdió megalapításával teljesedett ki, ahol közösséget épített a tehetséges fiatalokból, akik a legmagasabb szintű szakmai tudás mellett a hiteles emberi élet példáját kapták tőle útravalóul.
Póka Egon eltávozott közülünk. Sokat kaptunk tőle, és amit itt hagyott nekünk, az maradandó, értékes és felülmúlhatatlan
– zárta sorait Orbán Viktor.
