A teljes film itt megtekinthető
Wojciech Marczewski viszont igencsak kritikus a rendszerváltás idején a képmutató kommunistákkal, és filmje nem úgy fejeződik be, hogy a megtért cenzornak gyorsan megbocsátanak mindent, hanem úgy, hogy akkor a háztetők demokratikus világában el kell számolnia mindazzal, amit tett. Szembe kell néznie azzal, hogy temérdek ember karrierjét tette tönkre, életeket nyomorított meg. Szembe kell néznie azzal, hogy művészi alkotások nem születtek meg miatta. Gondolatok maradtak az íróasztalfiókban, amelyek nem tudták kifejteni a megfelelő időben a hatásukat. A nézők pedig szembesülnek azzal, hogy milyen mértékig sunyi és kicsinyes világ az, ahol mindenkinek ugyanazt kell gondolnia. Ahol ellehetetlenítik azokat, akik másként szeretnének élni, mint amit a kommunisták előírnak. A Menekülés a Szabadság moziból filmtörténeti remekmű, hazánkban mégsem ismerik túl sokan. Pedig a lengyelek mindjárt a rendszerváltás pillanatában elkészítették azt a filmet, amely a közelmúlttal való szembenézést segítette.
Mindez a magyar filmgyártásnak az elmúlt három évtizedben nem nagyon sikerült. Ez azért felettébb elgondolkodtató.
Borítókép: Tüntetők az üres terem előtt vetítő filmszínház előtt (Forrás: Crone Film Produktion)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!