Elveszett győzelmek címmel jelent meg Erich von Manstein német vezértábornagy második világháborús emlékirata. Az önéletrajzi könyvet 1955-ben adták ki Nyugat-Németországban, magyar kiadó első ízben jelenteti meg. Személyes ajánló és rövid előszó után a szerző mindjárt a lengyelországi hadjárattal kezdi emlékei rögzítését, amelyek a keleti frontról való folyamatos visszavonulással zárulnak. Manstein számára a háború ekkor le is zárult – stratégiai nézeteltérések miatt Adolf Hitler 1944. március 30-án felmentette beosztásából, pozíciót többé már nem kapott.
A kötet műfaját tekintve valójában egy nagyszabású hadinapló, hadjáratok és harccselekmények összefoglaló leírása a vezénylő tábornok szempontjából. Így aztán minden személyes jellegű emlék kimaradt. Manstein sem származásáról, sem fiatalkoráról, sem pedig első világháborús szerepéről és katonai előmeneteléről nem ír. Miképpen a háború utáni brit hadifogság és az összesen nyolcéves fogva tartás emlékei sem szerepelnek könyvében.
A magyar olvasót legjobban érdeklő részletek alighanem a doni frontszakaszt áttörő, 1943. januári orosz offenzíva idejére tehetők. Manstein behatóan értekezik a román és az olasz szövetséges hadseregek összeomlásáról, és kitér a 2. magyar hadsereg vereségére is. Rólunk szóló, viszonylag szűkös mondatai tárgyilagosak, történelmi sérelem nem érhető tetten bennük. Izgalmas beszámolóban ecseteli, hogy a sztálingrádi katasztrófa, a német 6. hadsereg pusztulása (amiért szavakban Hitler vállalt minden felelősséget), illetve az azt követő doni áttörés után a dél-oroszországi frontszakaszon a szovjetek hogyan vették át a hadászati kezdeményezést.
A Vörös Hadsereg már-már győztesnek látszó ellentámadása, továbbá a tetemes élőerő-, hadianyag- és páncélos túlerő ellenére az utókor Manstein stratégiai éleslátásához köti a déli front stabilizálását, a korábbi harci helyzet helyreállítását, melyet az európai hadszínterekről átdobott hadosztályok bevetése tett lehetővé. A feljegyzésekből kiderül, hogy a tábornagy ekkor egy döntetlenközeli patthelyzet megteremtésére törekedett, melyet 1943 kora nyarára el is ért. Ez alapján szóba jöhetett volna akár egy különbéke lehetősége is, hogy a Wehrmacht a várható második (normandiai) front ellen időben fel tudjon készülni – nos, ma már lehetetlen ennek a teóriának a hitelességét ellenőrizni.
