Az emlékirat három fejezetből áll: a lengyelországi és a nyugati hadjáratból, illetve a Szovjetunió elleni hadműveletek bemutatásából. Manstein értekezése mentes az utólagos moralizálástól és attól, ami az ilyesmivel együtt szokott járni; az utolsó oldalig szigorúan tartja magát a vezénylő tábornoki pozíciójához. S miután tábornagyként vitában állt a hadműveletekbe folyton beleavatkozó, minden jelentős várost (később sajnos Budapestet is) „erőddé” nyilvánító, a taktikai visszavonulást mereven elutasító, a döntő lépéseket váltig halogató Hitlerrel, ezeknek a konfliktusos üzenetváltásoknak és személyes találkozóknak a pontos leírása elsődleges történeti forrás. A szerző még ezek dokumentált felidézésekor is minden lehetséges érvet és ellenérvet külön megvizsgál. Felsorolás vázolja, hogy Manstein végül számos fontos döntést a Führer tudta nélkül, egymaga hozott meg. Ezeket utólag aztán Hitler mindig jóváhagyta, de már későn.
Az írásmű egészét tekintve mindvégig tárgyilagos, a legapróbb részletekbe menően is elemző. A stratéga szól az olvasóhoz, nem pedig a frontkatona. Néhol szinte már terhes a szemnek az adott körülmények folyamatos boncolgatása, a nem katonai szakértő számára pedig a néhol terjengős, kínosan precíz stratégiai körülírás. Aki tehát véres és kegyetlen harcleírást keres a háború összes borzalmával, szükségképpen csalódni fog.
Erich von Manstein büntetőpere Hamburgban zajlott, s mivel a német hadifoglyokat minden vagyonuktól eltiltották, adománygyűjtési akciót szerveztek védelmének finanszírozására. Érdekesség, hogy az első adakozó Winston Churchill volt.
Erich von Manstein: Elveszett győzelmek. Fordította Kőrös László, B.H.N. Kft. Kiadó Sopron, 2021.
Borítókép: Német nehézharckocsi a keleti fronton (Bundesarchiv)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!