Az emberiség első kelméje

Vidák István és Nagy Mari a nemezművészet újrafelfedezői és elterjesztői a világban. Ötven éve élnek és dolgoznak együtt. Néprajzkutatóként tevékenykednek, szakoktatóként tanítanak és művészként alkotnak. A Népművészet Mesterei és a Magyar Művészeti Akadémia tagjai.

2021.09.28. Kecskemét Vidák István magyar népművész, textilművész, nemezművész és felesége Nagy Mari. Fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

Vidák István és mindenféle színű és formájú nemeztakarók              Fotó: Kurucz Árpád

A műhelyből kilépve megállunk a mintatábla előtt, amelyen növényekkel festett gyapjúfonalak pompáznak mindenféle színben. Vidák István, aki növényi festést is tanít, a kék színhez indigót, a piroshoz szárított bíbortetűt használ, amellyel vörösre és annak árnyalataira festi a fonalakat.

A háziasszony terített asztalhoz invitál minket, saját gyümölccsel és csipkebogyóteával kínál. Míg mi beszélgetünk, István és a fiuk, Isti kötelet vernek az udvaron. 

A pár 1971-ben a Műcsarnokban találkozott először. Akkoriban Vidák István a Filmtudományi Intézetben, Nagy Mari a Malév nemzetközi helyfoglalásán dolgozott. Egy idő után mindketten otthagyták munkahelyüket, és a népművészet kutatásával kezdtek foglalkozni. Faluról falura járva kezdetben a magyarországi és erdélyi fazekasokat, majd a kosárkötőket keresték fel. Útközben fényképeztek, rajzoltak, de meg is tanulták, amit láttak. Megismerkedésük után egy évvel rátaláltak arra a táborra, ahol a Népművészet Ifjú Mesterei gyűltek össze. A szívükig hatolt, amit akkor ott láttak és hallottak a népi kultúráról. Alapító tagjai lettek a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának, s csatlakoztak a Nomád Nemzedék élcsapatához. A stúdió havonta tartott előadásokat a mai Hagyományok Házában, az akkori Népművelési Intézetben, továbbá nyári táborokat Tokajban, ahol egyik évben közösen építettek egy kerek faházat Makovecz Imre irányításával. Andrásfalvy Bertalan néprajztudóstól azt a különleges feladatot kapták, hogy rendezzenek be egy felújított szalmatetős talpas házat Magyarlukafán. A munkára elhívták a stúdió tagjait is, hogy ki-ki a maga mesterségével gazdagítsa a berendezést. Ekkor történt, hogy egy nap Norvégiából jöttek látogatók, és az egyik asszonynak nagyon tetszett, ahogy a ház előtt rokkán gyapjút fontak. Megkérdezte, hogy megmutathatja-e ő is a kedvenc időtöltését. Letépett egy darab gyapjút a rokkáról, rátekerte a kezére, majd szappannal és meleg vízzel a pamacsot addig gyúrta, formálta, míg kis nemezsapka lett belőle. 

– Különböző irodalmakból már ismertük a nemezt, de a gyakorlatban még soha nem láttuk. A tábor után otthon a magunk feje után próbáltunk nemezt készíteni, de még sok idő telt el addig, mire teljesen elsajátítottuk az alapvető munkamódszereket – emlékszik vissza Nagy Mari. 

1982-ben Bánszky Pál megyei múzeumigazgató hívására Kecskemétre költöztek, és a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhelyben múzeumpedagógusként dolgoztak. Hazai résztvevőkkel alapfokú nemeztanfolyamokat indítottak, majd 1984-ben megszervezték az I. Nemzetközi Nemezművészeti Világtalálkozót negyven résztvevővel.  Húsz évvel később a Lakitelek Népfőiskolán megtartott második világtalálkozóra már négyszázan érkeztek. A nyári alkotótáborokba minden évben más-más közép-ázsiai országból hívtak asszonyokat, akik a világ különböző tájairól érkezett résztvevőket tanították. A Magyar Nemzeti Galériában rendezett nemzetközi nemezkiállításnak már száztíz résztvevője volt. A Szórakaténusz Játékmúzeumban 17 országból több mint háromszáz nemezjátékból rendeztek tárlatot. Ez alkalomból jelent meg a húsz évet összefoglaló Nemezművészet, hagyomány és újrafelfedezés című könyvük. 

Vidák István a kék színhez indigót, a piroshoz szárított bíbortetűt használ         Fotó: Kurucz Árpád

A terasz falát körben nemeztakarók díszítik. 2017-ben Vidák István hetvenedik születésnapjára a Pesti Vigadóban nyílt életmű-kiállítás Noé bárkáján címmel. Az alkalomra Szomjas György Te bárányok gyapjából való címmel rendezett portréfilmet az ünnepeltről. A kiállításra családi összefogással készült A négy évszak című közös munkájuk, melyek darabjai a teraszon körben láthatók. 

– Három gyermekünk közül Anna és István a nemezkészítést választották hivatásul, mindketten a Népművészet Ifjú Mesterei – mondja a háziasszony. – Lányunk jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíjasa. Szeretünk négyen együtt alkotni.

Nagy Mari és Vidák István életműve három pilléren nyugszik: kutatás, alkotás, átörökítés. Tizenkét évig a Magyar Iparművészeti Főiskola Tanárképző Tanszékén, közben szerte a világban sok helyen tanítottak. A hagyományos munkamódszerek mellett több új, különleges nemezművészeti eljárást is kitaláltak. 2019-ben a nemez újrafelfedezésének negyvenedik évfordulóján Napkelettől Napnyugatig címmel rendeztek nemzetközi kiállítást a Pesti Vigadóban.

A nemezt újonnan felfedező országok közül a magyarok három tárgyban a legjobbak a világon: takaróban, viseletben és játékokban. Ez nagyrészt Nagy Marinak, Vidák Istvánnak és lelkes tanítványaiknak köszönhető.

Borítókép: Vidák István, a Népművészet Mestere (Fotó: Kurucz Árpád)