Kecskeméten a kertvárosi házuk kapujában fogadnak minket. Az udvaron elsétálunk a kis tó mellett, majd benyitunk a műhelybe, ahol a falakon színes, nagy méretű nemeztakarók, hímzett nemez zsákok láthatók. A nemez – megelőzve a szövést – az emberiség első kelméje. A gyapjúszálak víz és nyomás hatására összegubancolódnak és összefüggő anyagot hoznak létre. Feltalálói Belső- és Közép-Ázsia nagyállattartó pásztornépei voltak. A műhelyben a polcokra csak a töredékét tették ki azoknak a könyveknek, amelyeket írtak. Negyvenöt kiadványuk jelent meg eddig, csak a nemezről 28 kötet. Kézbe vesszük a Szőjetek lányok, fonjatok lányokat, A kosárkötés magyar hagyományait és a Csivirintem-csavarintom címűt, amely gyerekeknek készült. Az Új, magyar nemezsátrak kötetük a nemezhajlékok elkészítéséhez ad útmutatót.
Tavasztól őszig ebben a műhelyben dolgoznak, amelynek végén lépcső vezet fel a galériára. – Ahhoz, hogy egy mesterséget, művészeti ágat népszerűsíteni, tanítani lehessen, szükség van olyan eredeti tárgyakra, amelyeket az emberek a kezükbe vehetnek, megérinthetnek – mutat körbe Vidák István. – Ahányszor Keleten jártunk, igyekeztünk eredeti tárgyakat vásárolni. Azokból és a saját munkáinkból állt össze ez az egyedülálló gyűjtemény.
Rudakra terítve mindenféle színű és formájú nemeztakarókat látunk Iránból, Türkmenisztánból, Kazahsztánból, Kirgíziából, Mongóliából, Grúziából, Indiából. Az üzbég hímzett nemezzsákokat Törökországban és Hollandiában vásárolták. Készítésüket a tavaly befejezett Hímzett nemez zsák és a bolgár-török nemeztakarók című filmjükben mutatják be. Nagy Mari és Vidák István a nemez nyomában először 1983 januárjában tettek nagy körutazást Európában, majd bejárták Kis-, Közép- és Belső-Ázsiát, a Kaukázus vidékét és Indiát. Utazásaik során számos dokumentumfilmet készítettek, többek között az érmelléki székfaragókról, szakajtókötőkről, a tacsi gyékénymunkákról, a gyergyóremetei cserge szövéséről és ványolásáról, a kirgiz nemezsátor készítéséről és használatáról, a Kacs félszigeti mesterségekről. Alkotásaikkal több díjat is elnyertek.
A műhelyből kilépve megállunk a mintatábla előtt, amelyen növényekkel festett gyapjúfonalak pompáznak mindenféle színben. Vidák István, aki növényi festést is tanít, a kék színhez indigót, a piroshoz szárított bíbortetűt használ, amellyel vörösre és annak árnyalataira festi a fonalakat.
A háziasszony terített asztalhoz invitál minket, saját gyümölccsel és csipkebogyóteával kínál. Míg mi beszélgetünk, István és a fiuk, Isti kötelet vernek az udvaron.
A pár 1971-ben a Műcsarnokban találkozott először. Akkoriban Vidák István a Filmtudományi Intézetben, Nagy Mari a Malév nemzetközi helyfoglalásán dolgozott. Egy idő után mindketten otthagyták munkahelyüket, és a népművészet kutatásával kezdtek foglalkozni. Faluról falura járva kezdetben a magyarországi és erdélyi fazekasokat, majd a kosárkötőket keresték fel. Útközben fényképeztek, rajzoltak, de meg is tanulták, amit láttak. Megismerkedésük után egy évvel rátaláltak arra a táborra, ahol a Népművészet Ifjú Mesterei gyűltek össze. A szívükig hatolt, amit akkor ott láttak és hallottak a népi kultúráról. Alapító tagjai lettek a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának, s csatlakoztak a Nomád Nemzedék élcsapatához. A stúdió havonta tartott előadásokat a mai Hagyományok Házában, az akkori Népművelési Intézetben, továbbá nyári táborokat Tokajban, ahol egyik évben közösen építettek egy kerek faházat Makovecz Imre irányításával. Andrásfalvy Bertalan néprajztudóstól azt a különleges feladatot kapták, hogy rendezzenek be egy felújított szalmatetős talpas házat Magyarlukafán. A munkára elhívták a stúdió tagjait is, hogy ki-ki a maga mesterségével gazdagítsa a berendezést. Ekkor történt, hogy egy nap Norvégiából jöttek látogatók, és az egyik asszonynak nagyon tetszett, ahogy a ház előtt rokkán gyapjút fontak. Megkérdezte, hogy megmutathatja-e ő is a kedvenc időtöltését. Letépett egy darab gyapjút a rokkáról, rátekerte a kezére, majd szappannal és meleg vízzel a pamacsot addig gyúrta, formálta, míg kis nemezsapka lett belőle.
– Különböző irodalmakból már ismertük a nemezt, de a gyakorlatban még soha nem láttuk. A tábor után otthon a magunk feje után próbáltunk nemezt készíteni, de még sok idő telt el addig, mire teljesen elsajátítottuk az alapvető munkamódszereket – emlékszik vissza Nagy Mari.
1982-ben Bánszky Pál megyei múzeumigazgató hívására Kecskemétre költöztek, és a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhelyben múzeumpedagógusként dolgoztak. Hazai résztvevőkkel alapfokú nemeztanfolyamokat indítottak, majd 1984-ben megszervezték az I. Nemzetközi Nemezművészeti Világtalálkozót negyven résztvevővel. Húsz évvel később a Lakitelek Népfőiskolán megtartott második világtalálkozóra már négyszázan érkeztek. A nyári alkotótáborokba minden évben más-más közép-ázsiai országból hívtak asszonyokat, akik a világ különböző tájairól érkezett résztvevőket tanították. A Magyar Nemzeti Galériában rendezett nemzetközi nemezkiállításnak már száztíz résztvevője volt. A Szórakaténusz Játékmúzeumban 17 országból több mint háromszáz nemezjátékból rendeztek tárlatot. Ez alkalomból jelent meg a húsz évet összefoglaló Nemezművészet, hagyomány és újrafelfedezés című könyvük.
A terasz falát körben nemeztakarók díszítik. 2017-ben Vidák István hetvenedik születésnapjára a Pesti Vigadóban nyílt életmű-kiállítás Noé bárkáján címmel. Az alkalomra Szomjas György Te bárányok gyapjából való címmel rendezett portréfilmet az ünnepeltről. A kiállításra családi összefogással készült A négy évszak című közös munkájuk, melyek darabjai a teraszon körben láthatók.
– Három gyermekünk közül Anna és István a nemezkészítést választották hivatásul, mindketten a Népművészet Ifjú Mesterei – mondja a háziasszony. – Lányunk jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíjasa. Szeretünk négyen együtt alkotni.
Nagy Mari és Vidák István életműve három pilléren nyugszik: kutatás, alkotás, átörökítés. Tizenkét évig a Magyar Iparművészeti Főiskola Tanárképző Tanszékén, közben szerte a világban sok helyen tanítottak. A hagyományos munkamódszerek mellett több új, különleges nemezművészeti eljárást is kitaláltak. 2019-ben a nemez újrafelfedezésének negyvenedik évfordulóján Napkelettől Napnyugatig címmel rendeztek nemzetközi kiállítást a Pesti Vigadóban.
A nemezt újonnan felfedező országok közül a magyarok három tárgyban a legjobbak a világon: takaróban, viseletben és játékokban. Ez nagyrészt Nagy Marinak, Vidák Istvánnak és lelkes tanítványaiknak köszönhető.
Borítókép: Vidák István, a Népművészet Mestere (Fotó: Kurucz Árpád)
