Ne mások elvárásai szerint éljünk!

Mély üzeneteket fogalmaz meg az életről, a családról, a szerelemről, a hűségről és a hagyományokról a Balkáni gerle című színmű, amelyet március 27-én, a színházi világnapon láthat a nagyközönség a Déryné Társulat előadásában. A Jászai Mari-díjas Berettyán Nándor rendezése amellett, hogy remekül megragadja a darab lényegét, szimbolikáját, eléri, hogy napokig gondolkodjunk a történeten.

20220322 budapest balkani gerle c eloadasn havran zoltan magyarnemzet Fotó: Havran Zoltán

„Azt tesszük, amit kell! Nem amit szeretnénk!” – hangzik el Sütő András Balkáni gerle című színművében e megállapítás, amely a darab főszereplőire, de ha jobban belegondolunk, a saját életünkre is sok esetben igaz. Sütő András, a kiváló erdélyi magyar író ugyanis remekül értett ahhoz, hogy egymásra épülő helyzet- és jellemkomikummal teletűzdelt művét mély tartalommal töltse meg. Ahhoz pedig, hogy mindez a színpadon is működjön, kell egy olyan érzékeny rendező, mint Berettyán Nándor, aki képes a színmű minden apró finomságát megjeleníteni – legyen szó a szereplők között feszülő ellentétekről vagy épp a miliőről.A nyolcvanas évek Romániájában játszódó történet valójában egy szép mese, egy példázat, amely elmondja, hogy nem érdemes mások elvárásai szerint élni az életünket. De honnan hova jutnak el a szereplők ebben a különleges, szimbolikus mesében, amely tele van álsággal? Esetükben a gerle (a magyar népdalokban oly gyakran előforduló madár, amely a búsuló szerelmes megjelenítője, vagy a távoli kedves üzenetének vivője; míg a néphitben a tiszta szellemiség jelképe, egyben fontos lélekszimbólum) szegődik melléjük.
Szinte rögtön a darab elején színes, zajos falusi lakodalomba csöppenünk. A násznép ünnepel, de a menyasszony (Vas Judit Gigi) szomorú. És ezt észre is veszi a falusi hagyományokhoz tűzön-vízen át ragaszkodó Margit, aki hangot ad nem tetszésének.

Az alapszituáció tehát egyáltalán nem vidám, sőt komor és egyben kínos. Ám ebben a különös, egyre kilátástalanabb helyzetben a Déryné Társulat színészei kivétel nélkül remekelnek. Ella (Losonczi Kata) és Margit (Tarpai Viktória), valamint Medárd (Ivaskovics Viktor) és Mózes (Széplaky Géza) alakítása pedig minden várakozásunkat felülmúlta. Valósággal lubickolnak szerepükben, párbeszédeik briliánsak.

A díszletben és a jelmezekben a nyolcvanas évek vége köszön vissza: az egyik térben egy régi, ütött-kopott Dacia, a másikban a bútorok és a falakon függő képek (Ceausescuval a hátoldalukon) mind a szocializmust idézik. Bár a kettéosztott teret teljesen bejátsszák a színészek, akik közül a cigányzenészek a darab fénypontjai, néha túl zsúfoltnak hat az összkép. Ez azonban semmit nem von le az előadás színvonalából. Mindvégig dinamikus, precízen felépített jeleneteket látunk, amelyeket az egymásra fűzött poénok visznek előre.
De ami a Balkáni gerle legfőbb érdeme, hogy szórakoztatva tanít, miközben mély üzeneteket fogalmaz meg az életről, a családról, a szerelemről, a hűségről és a hagyományokról. Emellett pedig arról is szól, hogy mennyi áldozatot tud hozni a szülő a gyerekéért, hogy mennyire képes háttérbe szorítani magát és a saját értékrendszerét.

Vagyis ennek a felnőtteknek szóló mesének a magja nem más, mint a családi összetartás, a családi egység. Így a fiatal generációnak van mit tanulnia belőle. Sőt a darab eléri, hogy napokig gondolkodjunk a történeten.Az utolsó néhány perc azért tartogat meglepetéseket, olyan fordulatot, amire mindenki felkapja a fejét. Fény derül a régi családi titokra. A sorsa elől pedig senki nem menekülhet. Hiszen ahogy a darab zárásaként elhangzik: mindannyian balkáni gerlék vagyunk, kicsit szomorúan búgunk, de mindig megtaláljuk a boldogságot és mindig fészket tudunk építeni.
Az előadást vasárnap, a színházi világnapon mutatják be a Déryné Központban, ezt követően a társulat a Vándorszínház alprogram részeként több helyszínre, márciusban Derecskére és Létavértesre, áprilisban Siklósra és Alsópáhokra viszi el a produkciót.

Borítókép: Jelenet a Balkáni gerle című előadásból (Fotó: Havran Zoltán)