Az egyébként is termékeny író 2019-ben bekövetkezett halála óta zajlik hatalmas hagyatékának feldolgozása, így nem csoda, hogy csak most került elő a még soha nem látott, a szerző életművébe több szempontból is különleges versciklus 2006-ból.
Tandorira nem volt jellemző, hogy verses kritikát írt volna bárkiről. Sőt egy 2004-es írásában megfogadta: élő költőről többé nem ír kritikát. Mesterházy Balázs azonban olyan nagy hatást gyakorolt rá a 2006-ban megjelent, Szélen balzsam című kötetével, hogy Tandori verses levélben köszönte meg a pályatársának munkáját és bátorságát a merész szövegek kapcsán.
A ciklus jellemző érzelmi töltete a magány, melyre a ciklus minden versében kitér, köztük kettőhöz illusztrációt is készített.
A nyelv és az érzelmek viszonya kapcsán Tandori Szép Ernőt és Pilinszky Jánost említi a versciklus első versében, fiatal kollégáját (Tóth Ákosnak, a Tandori-hagyaték kezelőjének szavaival élve) „imponáló költészettörténeti analógiák” sorában helyezve el. Mesterházy Balázst Pilinszky moll változataként – azaz szomorkásabb, drámaibb, de lágyabb hangvételű párjaként – aposztrofálja.
A költő a szavakból él, de vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet mit mondani. Ilyen az, amikor előkerül egy ilyen nagyívű hagyatékból származó verses kritika Tandori Dezsőtől– jegyezte meg az újonnan előkerült Tandori-ciklussal kapcsolatban Mesterházy Balázs.
A Szélen balzsam című kötet fő vonzerejét Tandori számára nemcsak a kötet egyik ciklusát adó Eminem-átiratok jelenthették (kevesen tudják, hogy Tandori nagy Eminem-rajongó volt), de a kötet formailag szokatlan verseiben a vállalt és poétikailag indokolt, kimunkált érzelmesség olyan formái voltak megtalálhatók, amelyek felkeltették szimpátiáját és kiváltották elismerését.
Borítókép: Tandori Dezső Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító, jellegzetes kötött sapkájában (Fotó: MTI/Kovács Attila)
