Mai üzenet Erdélynek

Az elcsatolt területeken fogyatkozó magyarság identitásának megőrzését kívánja segíteni Pozsgai Zsolt legújabb darabjával, amelyben az 1920-ban, verse miatt, románok által kivégzett fiatal tanárnőnek, Kárpáti Piroskának állít emléket. Hogy Kárpáti Piroska írta-e az Üzenet Erdélyből című verset, erősen vitatott. Mint az író-rendező mondta: nem ez az érdekes.

2021.04.01. Szentendre Pozsgai Zsolt író Fotó: Kurucz Árpád

– Valóban élt Kárpáti Piroska? S ha élt, tényleg írt egy Trianon-verset? S ha írt, a románok tényleg felakasztották?
– 1920 júliusában magyar, ukrán, szerb, francia újságok adtak arról hírt, hogy Aradon kivégezték Kárpáti Piroska nevű fiatal tanárnőt a trianoni döntés traumája szülte verséért. 

1920 júliu­sában olyan román „helytartót” küldött Bukarest Aradra, akit ott már jól ismertek előző működése alatti kegyetlenkedéseiről. A kivégzés után azonnal áthelyezték, túllépte hatáskörét. 

Kárpáti Piroska nevű tanárnő élt, hogy ő írta-e a verset, az kérdés. Mindenesetre neve, alakja legenda lett, és a legendák túlélik az embert. És ahogy halad az idő, a legenda új és új értelmet kap, attól függően, milyen történelmi kor jön el. Nyilván az sem véletlen, hogy a Tria­non-évforduló kapcsán került ismét elő a személye. Legenda tehát – olyan, mint akár a csodaszarvas. Nagy butaság lenne igazolásként bekérni az állat törzskönyvi kivonatát.

– Kárpáti Piroska költőt nem őriz az emlékezet, ellenben Tábori Piroska néven megjelent az Üzenet Erdélyből című vers, már 1919 decemberében…
– Nem mondtam, hogy Kárpáti Piroska költőnő volt. Az aradi, pár lapszámot megért 

Függetlenség című újság főszerkesztője húsz évvel később ismerte el, hogy álnéven kapta és közölte le a verset, nem tudva, hogy valóban él egy Kárpáti Piroska Aradon.

– Tábori Piroska író volt, például az ő nevéhez fűződnek a Dugó Dani- könyvek. Az ominózus vers következő megjelenésekor már Kárpáti Piroska szerepelt szerzőként. Elég rejtélyes história ez…
– Nem érdekel, ki a valódi szerző. A dráma 1920-ban játszódik, amikor a szerzőség kérdése egyértelmű. 

Az érdekelt, miként állhat elő olyan helyzet, hogy egy fiatal tanárnő más helyett felvállalja a halált, az akasztófát. 

Megjelenik a lap, a város lázban ég, mindenki az ismeretlen költő magatartásából merít erőt. És ez csak egy vers. Trianon határozata után addigi barátok mentek egymás torkának, szerelmek törtek ketté, váltak tragédiává, mindennapos volt a fosztogatás, az etnikai tisztogatás. Miről beszélünk? Tamási Áront megkérdezték: valóban megtörtént-e Kárpáti Piroska felakasztása? Azt válaszolta: nem az a kérdés, mi történt meg – mert azokban a napokban minden megtörténhetett. És meg is történt. Amúgy az író általában a rejtélyes históriák nyomába szeret eredni. Én is. Hogy tudta egy tízéves gyerek elérni a XII. században, hogy az Árpád-ház leghosszabb békeideje jöjjön el? Mi vezette rá Janus Pannoniust, hogy elárulja imádott királyát? Kik ölték meg valójában gróf Tisza Istvánt? És még megannyi kérdés.

– A vers – maradva az 1919-es első publikációnál – szerintem nem Tria­nonra válasz, hanem az 1918. december 1-jei gyulafehérvári gyűlésre, ahol 1228 román kimondta Erdély Romániához csatolását.
– És a Feltámadott a tenger nem csak 1848–49-ről szól, attól függően, mikor adják elő. Petőfi verse még nagyon sok történelmi korszakban érvényes volt. 

Ez a vers pedig 1920 júliusában Trianonról szólt annak, aki olvasta.

– Mennyi színművében a valóság, s mennyi a fikció? Tudva, hogy ön előszeretettel épít valós történelmi tényekre, eseményekre, szereplőkre, miközben fantáziájának is kellő terepet biztosít.
– Nem dokumentumfilm született. A történelmi drámák írása hasonlít a régész munkájára. Összerakja a talált és megmaradt részleteket. 

Megjelent a vers. Kivégeztek egy tanárnőt. Később felmerült, nem is ő írta. De vállalta, erőszaknak nyoma sincs. 

Ez egy drámai helyzet. Összerakom a vázát a történetnek azokból, amiket levéltárból, visszaemlékezésekből, egyéb módon be tudok gyűjteni. És a személy, az esemény egyszer csak látszani kezd. Egy dinoszauruszcsontokból összeállított váz még nem mutatja meg, milyen volt valójában az állat. Az író dolga felöltöztetni ezt a vázat. Ez a fantázia. De csak a tények összegyűjtése után. Léteznek egész könyvsorozatok valós magyar történelmi figurákról, amelyek kizárólag a fantázia termékei, és ha megnézzük a történész szemével, elborzadunk. Én szeretem, ha a történelmi drámáim, filmjeim hitelesek. Ugyanis a valóság sokkal érdekesebb, mint bármely kitaláció.

– Mivel a tanárnőt Aradon végezték ki, talán nem véletlen, hogy az aradi társulattal vitte színre új művét.
– Ez már a második közös munkánk, két éve a Magyar Golgota című darab is Aradon játszódott Török Ignácról. Soha nem felejtem el azt a lelkesedést és örömöt, amivel az aradi közönség fogadta. Kárpáti Piroska személye pedig eddig feldolgozatlan volt irodalmi műben vagy színházban. Természetes, ha Tapasztó Ernő igazgatóval közösen gondolkodunk még helyi témákban. 

Nagyon fontos, hogy az egyre fogyó magyar népesség identitását megőrizze és megerősítse ilyen előadásokkal. A színháznak ez az egyik célja. 

Szerettem volna a budapesti bemutatót valódi kivégzőudvaron, a Kozma utcai Kisfogház emlékhelyen tartani, de most technikai okok miatt nem jött létre, így a Tárogató Színpadon (volt IBS) a Tárogató úton lesz 26-án, este hétkor. Aztán októbertől Aradon játsszuk, azoknak, akik tudják, a legendák miért olyan fontosak.

Borítókép: Pozsgai Zsolt (Fotó: Kurucz Árpád)