Mit kínálnak a művészek?

Vidám hétvégi programnak képzeltem a nagyszabású művészeti kiállítás, az Art Market meglátogatását, olyannak, mint amikor az ember végigjárja a Nemzeti Galéria vagy a Szépművészeti Múzeum egy-egy tárlatát, megcsodálja Szinyei Merse Pacsirtáját, Goya korsós lányát, a büfében iszik egy kávét, és a múzeumi emléktárgyboltban vesz egy képeslapot, nem mintha el akarná küldeni valakinek, hanem csak azért, hogy a belépőjegyen túl is támogassa valami csekélységgel az intézményt. Az Art Market bejárása azonban jobban hasonlított arra az élményre, mint amikor az ember végtelenül elszánt környezetvédő, vegetáriánus, jogharcos, genderfluiditás-hívő vagy más divatos társadalomjobbító eszmét hirdető ismerősének agresszívan kioktató propaganda-előadását hallgatja végig merő udvariasságból.

Budapest, 2022. október 5. Az Art Market Budapest nemzetközi kortárs képzőművészeti vásár a sajtóbejárás napján a Bálnában 2022. október 5-én. Minden eddiginél nagyobb alapterületen, 8000 négyzetméteren nyílik meg október 6-án az Art Market Budapest, amely négy napon át, csaknem 30 ország több mint 500 művészének több ezer alkotásával várja a közönséget. MTI/Szigetváry Zsolt Fotó: Szigetváry Zsolt

Aztán akadnak itt abszurd alkotások is. Nem lehet mosoly, sőt kacagás nélkül tekinteni Markus Lüpertz karikatúraszerű színes bagolyfigurájára, amely a bagolyság minden attribútumát képtelenségig fokozva ábrázolja, vagy Artem Proot mókás oroszlánjára, amely olyan, mintha egy mesekönyvi illusztráció lenne. És, ha már mese: van itt néhány vászon, amelyeken a híres francia képregényfigurák, Piff és Herkules kel új életre, mellettük egy egész sorozat világvégi tájkép Behruz Kuul ecsetje alól, amelyek éppen olyanok, mintha a kilencvenes években futott rajzfilmsorozat, a Bátor a gyáva kutya című mese valószerűtlen világát ábrázolnák.

 

És ezzel el is érkeztünk a kiállítás nagyobbik, sőt túlnyomó részét alkotó disztópiához. Akadnak itt csontokból és drótokból összeszerkesztett rémalakok, zavaros zombiapokalipszist idéző képek, meg szadomazó vagy csuda tudja miféle különös kellékeket ábrázoló fotómontázsok. Ennek a sorozatnak a csúcsa Fritz Faust olvadozó performance-előadása. Képzeljük el a művészt – harminc körüli férfi – fehérre mázolt meztelen testtel, s némi légpárnás műanyag fóliával körbecsavarva, amint négy fagyott tejtömböt ölel magához, amelyek olvadnak, csöpögnek, folydogálnak körülötte, s amelyeket időnként letesz a földre, s megpróbál rajtuk megállva egyensúlyt találni… Vagy ne képzeljük el! A galériás halkan, de annál nagyobb lelkesedéssel magyarázza az alkotói lényeget az olvadásról, a szétcsúszó világról és a magunkhoz ölelt lét szétfolyó esszenciájáról. Viszonylag keveset értek belőle. Angolul beszél. De hangsúlyozza, hogy Faust fagyasztott tejet használ. Bizonyára fontos.

 

Kicsit tovább sétálva egyfajta kontrasztként infernális képet láthatunk. A lángoló háttér előtt boldog önfeledtséggel strandoló emberek vannak a vásznon. Mintha a pokol tüze égne mögöttük. Itt is, ott is felbukkan a természetbe belerondító ember munkája, a szemetelés, a felelőtlen környezetpusztítás, a változó éghajlat ilyen-olyan ábrázolása. Az embernek szinte az az érzése, hogy mindegyik művész mögött ott állt egy szigorú elveket és lapos tanulságokat diktáló Greta Thunberg. Nem folytatom. A világvégepornó akkor is csak pornó, ha nem altesti témákkal foglalkozik.

Fotó: Szigetváry Zsolt

Apropó pornó! Itt van Jeff Koons kipingált BMW-je, amely a februári ­Frieze Los Angeles művészeti vásáron debütált. Emlékeztetőül elmondom, Koons az a giccsiparos, akinek egy – lufiból hajtogatott kutyust ábrázoló – szobráért kifizették minden idők legnagyobb summáját, 58,4 millió dollárt. Ennél több pénzt soha senki nem adott ki élő, kortárs művész alkotásáért. És persze ­Koons az a művész, akinek a kilencvenes években a népszerű pornószínésznőről készült szobrai megbotránkoztatták meg persze felcsigázták a műértő és műnem­értő közönséget. Koons útja Cicciolina kerek hátsójától a BMW csíkosra festett elejéig jelképes erővel mutatja korunk művészetének lényegét.
Barátom pedig, miután végigjártuk a kiállítás minden zegzugát, így összegezte a látottakat: 

 Értem én, hogy a művészet a világ állapotát tükrözi, de úgy tűnik, ez a mi világunk olyan mentális, morális és intellektuális állapotba jutott, hogy nem nagyon segít rajta, ha lerajzolják.

Borítókép: Art Market Budapest (Fotó: Szigetváry Zsolt)