A kiválasztott tíz börtönben a fogvatartottak saját maguk írták meg az adott parancsolatról szóló színdarabjaikat, a folyamatban reintegrációs tisztek és más szakemberek segítették őket művészetterápiás, illetve drámapedagógiai módszerek alkalmazásával. A színművek megvalósítása mellett a parancsolatok képzőművészeti és irodalmi alkotásokra is ihlették az elítélteket. Mint a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) közleményében olvasható:
A tíz különálló előadás önállóan is megállja a helyét, de együtt egy hangsúlyos üzenetet közvetítenek arról, hogy fogvatartottként mit jelent a tízparancsolat tanítása. A színdarabok zenei mentora, Várnagy Andrea zongoraművész a produkciókban a tőle megszokott energiával és kreativitással fejezi ki a zene iránti szeretetét, valamint feltételek nélküli hitét az emberekben és a művészet erejében. A resztoratív elemeket tartalmazó projekt megvalósításának célja leginkább az, hogy az embereknek megmutassuk: a büntetés-végrehajtási intézetek falai mögött élők méltók lehetnek arra, hogy a társadalom visszafogadja őket, az emberek bizalmát visszanyerjék. A büntetés-végrehajtási szervezet feladata a biztonságos fogva tartás és az elítéltek társadalomba való sikeres visszailleszkedésének elősegítése. Célunk a fogvatartottak méltóságának, önbecsülésének fenntartása és erősítése, melyet egyebek mellett művészetterápiával igyekszünk megvalósítani. Minden hazai börtönben működik irodalmi és színjátszószakkör, amely a drámapedagógia eszközeit felhasználva a szabadidő hasznos eltöltése mellett a fogvatartottak ön- és emberismeretét, érzelmi intelligenciáját is erősíti.
A Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézethez tartozik a sándorházai és bernátkúti férfi- és a mélykúti női alegység. Letisztult színvilágú, frissen felújított színházterem fogadja a pálhalmai intézménybe érkezőket. A köszöntők után a színpadon kigyulladtak a fények, és megkezdődött az előadás. A jól felépített darab, a szépen begyakorolt jelenetek és az összekötő énekes-zenei betétek nagy hatást tettek a nézőkre és szereplőkre egyaránt. Az utolsó dalt közösen énekelték, melyet mélyen átérzett hitük tett igazán hitelessé. Várnagy Andrea néhány szóval összefoglalta az együtt töltött időt, az érzéseiket, és örömét fejezte ki, hogy a fogvatartottak igazi csapattá váltak a próbák során. – Amikor ezt a megtisztelő felkérést megkaptam, éreztem a súlyát és felelősségét, de a benne rejlő áldást is. Váratlan ajándékok jöttek az együtt töltött fél év alatt, mint az emberi sorsok megismerése, barátságok, saját lelki gazdagodásunk, amiért nagyon hálás vagyok – mondta a zongoraművész. Az egyik fogvatartottal az előadás megkezdése előtt beszélgettünk. Ő írta a darab szövegét, és a zenéjét is ő szerezte Várnagy Andrea mentorálásával. Az előadás jeleneteit gitárjával kísért saját dalainak éneklésével kötötte össze a mélykúti női alegység fogvatartottja. – A tízparancsolat ránk eső pontja a „Ne paráználkodj!”. Ez a hatodik parancsolat, amelyet mi, a mélykúti alegység asszonyai dolgoztunk fel, és megpróbáljuk megmutatni, mi az, amit ebből tanulhatunk – kezdte ismertetését a fiatal elítélt.
A Bibliából a szamáriai asszony történetét vettük alapul. A szamáriai asszony találkozik Jézussal a kútnál, és ott kiderül, hogy a nőnek már volt öt férje, akivel él, az csak élettársa. Ebből a történetből indultunk ki, és visszaemlékezéseket mutatunk be az előző öt férjjel való kapcsolatából. Ezek a történetek a mélykúti asszonyok saját élettörténetei, amelyek előadására Várnagy Andrea segítségével készültünk. Az első találkozásunkkor jeleztem neki, hogy játszom hangszeren, így sokat tudtunk együtt dolgozni. Én írtam a szöveget is, ami elhangzik. Ebben segítettek társaim, elmondták, mit emeljek ki, mi maradhat benne a leírtakból. Számomra ez a munka lehetőség volt arra, hogy kiragadjon az itteni közegből, hogy ne csak a rácsokat lássam, hanem lássak azon túl is. A dalszerzés arra is jó volt, hogy gyorsabban peregtek a napok, és elterelték a gondolataimat. Sokat próbáltunk. Az utóbbi három hétben naponta voltak próbáink, előtte pedig hetente
– árulta el a fogvatartott. Oláh László református lelkipásztor a börtönlelkész Pálhalmán, aki szintén sokat segített a felkészülésben az elítélteknek. – A „Ne paráználkodj!” az a parancsolat, aminek nincs büntetőjogi paralelje – mondta a lelkész. – Azt mindenki tudja, hogy nem lehet lopni, ölni, de a házasságtörésnek, a hűtlenségnek egyes helyzetekben ma társadalmi támogatottsága van. Ugyanakkor tapasztalható, hogy börtönön belül és kívül élőknek is akadhatnak problémái a kapcsolataikkal. A darab megszületése, próbái által az elítéltek szembenézhettek azzal, hogy kinek milyen gyengesége van. Amiket láttunk, azok az ő személyes történeteik. Az egyik fogvatartott írta a zenét és a szöveget is.
Nem lehet egy ilyen közös programot megvalósítani egyfajta lelki levetkőzés nélkül, amivel hatással vagyunk egymásra. A hatás pedig változást eredményez
– foglalta össze Oláh László.
Nehéz szívvel, de emelkedett lélekkel és azzal a tudattal hagytuk el az intézetet, hogy a színjátszás segítségével az elítéltek újragondolhatják döntéseik rövid és hosszú távú következményeit, az átélt élmények pedig tovább növelik a társadalomba történő visszailleszkedésük esélyét.
Borítókép: A saját történeteiket játszották (Fotó: Teknős Miklós)
