Magyar közösségteremtés Rómában

Talán nem annyira köztudott, hogy alapító királyunk a Szent Korona mellett egy kis Szent István-templomot is kapott a régi Szent Péter-bazilika mellett, ahol ő egy zarándokházat is alapított. Ez egészen 1776-ig állt, amikor az új sekrestye építése során elbontották. A pápák a nemzeti templomunkat előbb a Santo Stefano Rotondo bazilikában egy magyar kápolnával, végül Szent VI. Pálnak köszönhetően a Szent Péter-bazilika altemplomában a Magyarok Nagyasszonya-kápolnával kárpótolták. Az elbontott zarándokház pótlása már az emigrációban élő magyar katolikus papoknak, elsősorban Zágon Józsefnek és Mester Istvánnak köszönhető. Az ő áldozatos munkájuk gyümölcseként nyitott meg 1968-ban az új Szent István-ház, amely az elmúlt évtizedekben a zarándokok fogadása mellett egyfajta lelki és kulturális mentsvára is volt a Rómában élő magyar közösségnek.

– Milyen közönség látogatja a rendezvényeket?
– Rómának soha nem voltak nagy emigráns magyar tömegei, a jelenlegi közösség nagy része is vagy tanulmányi okok miatt érkezik Rómába, vagy a gyakori vegyes házasságok révén költözik ide. De nekik fontosak a magyar ház programjai. Ezeken az estéken, csakúgy, mint a havi magyar nyelvű szentmiséken is, amit a római Santo Stefano Rotondo körtemplomban tartunk, a közösségünk több generációja képviselteti magát: idősebbek, akik az 1956-os forradalom után érkeztek Rómába, ösztöndíjas egyetemisták, akik csak pár hónapot töltenek az olasz fővárosban. Ez a generációkat átölelő közösség természetes, családias közeg. A puszta tény, hogy rendszeresen látogatják a programjainkat, azt jelenti: fontosnak tartják, hogy a magyar kultúráról magyar közegben, magyarul beszéljenek.

Borítókép: Terdik Sebestyén (Fotó: Bókay Gábor)