Kiválóan ismerjük az együtteseket határon innen és túl, így a Nagyvárad Táncegyüttes munkásságát is követjük
– nyilatkozott a partiumi együtteshez fűződő kapcsolatáról Kocsis Enikő, az előadás Harangozó Gyula-díjas társrendező-koreográfusa.
Ez az első közös munkánk, jóllehet hét év óta folyamatosan felvetődik a felkérésünk gondolata, az utolsóra, férjemmel és alkotótársammal, Fitos Dezsővel igent mondtunk. A munkához szabad kezet kaptunk, s a történetet, a műsor tematikáját, dramaturgiáját is mi határoztuk meg. Nagyvárad a századfordulón igen pezsgő szellemi-kulturális élettel büszkélkedett. A magyar szecesszió egyik fővárosában – az autentikus környezetben – az aranykor bemutatását nyugodtan a Táncegyüttes és a Színház művészeire bízhattuk.
A Boldog Békeidők produkcióban a sokszor váratlan, szeszélyes és kiszámíthatatlan, de mindig mindent elsöprő szerelem kerül a középpontba. Vilmát, a nagyváradi fényképész kisasszonyt felkérik, hogy dokumentálja a gainai leányvásárt. Itt találkozik Gyulával, a falusi muzsikussal és hangszerkészítővel. A fiatalok között azonnal szikra lobban, Gyula elkéri Vilma címét, és levelezésbe kezdenek. Képes levelezőlapokon és táviratokon keresztül vallanak egymásnak magukról, és egymás iránti érzelmeikről, írásaikban egyaránt megelevenednek a városi és a falusi mindennapok. A leveleket személyes találkozók követik. Jóllehet Vilma és Gyula boldogok egymással, de egy idő után kénytelenek szembenézni azzal, hogy egészen máshogy gondolkodnak a világról. Mind a kettejüknek határozott elképzelései vannak arról, hogyan is szeretnék leélni az életüket, de vajon elég állhatatos-e a szerelmük ahhoz, hogy együtt legyőzzenek minden akadályt?
A főszereplőkkel kapcsolatban a városi és falusi kultúra közös értékeit tekintettük át, ami által a két fiatal közeledik egymáshoz az előadás folyamán
– folytatja Kocsis Enikő.
Fontos szempont volt részünkről, hogy Nagyvárad környéki táncanyagokat válasszunk. Sokat dolgoztunk Kárpát-medencei együttesekkel. Ezek szellemisége, gondolkodásmódja megegyezik a magyarországiakéval, a határ nem lehet akadály. Otthon éreztük magunkat Nagyváradon, számos ismerőssel is együtt dolgozhattunk. Ragaszkodtunk a Tokos zenekarhoz, aminek tagjai kiváló zenészek, énekesek, s egyben színpadi emberek. A női főszerepet a Szigligeti Színház művészére, Kocsis Annára bíztuk, aki a táncosokkal tökéletes egészet alkotott. Kiváló szellemben folytak a próbák, minket is inspirált a tehetséges, kiváló társaság
– foglalta össze a közelgő előadással kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat a Hagyományok Házának munkatársa.
Az élőzenés, szerelemmel átszőtt táncelőadáshoz a Tokos zenekar húzza a talpalávalót, Kocsis Enikő és Fitos Dezső, az előadás Harangozó Gyula-díjas rendező-koreográfusai pedig a környék táncaiból inspirálódva idézik meg a 1800-as évek végének és az 1900-as évek elejének pezsgő nagyváradi hangulatát.
Az előadás szombaton 19 órától tekinthető meg a Hagyományok Házában.
Borítókép: A két főszereplő: Kocsis Anna, mint Vilma, feltörekvő fényképész kisasszony és Vajas Albert, aki Gyula, vidéki hangszerkészítő szerepét alakítja (Fotó: Nagyvárad Táncegyüttes)
