Rezi Kató Gábor 1963. július 5-én született Budapesten. Előbb az Eötvös Loránd Tudományegyetem régészet–történelem szakát végezte el, majd ugyanitt a Természettudományi Karon programozó matematikus diplomát szerzett. Később a Debreceni Egyetem Vezetőképző Intézetében a közszolgálati menedzsment szakot is elvégezte. 1985-ben egyetemi hallgatóként kapott szakmai ösztöndíjat a Magyar Nemzeti Múzeumtól, ahol később a muzeológiai gyakorlatát is töltötte, 1987-től pedig munkatársa lett a múzeumnak. 1992-ig a Régészeti Adattárban volt programozó, majd átkerült a Régészeti Osztályra régész-muzeológus beosztásba, ahol az újkőkor-rézkori gyűjteményi anyagok felelőseként 1998-ig dolgozott. Ezután két évig a Központi Adattár és Informatikai Főosztály vezetője volt, majd 2000-től 2012-ig főigazgató-helyettesként tevékenykedett a múzeumban. 2012-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Balassa Bálint Múzeuma és a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma igazgatói pozícióját bízták rá, utóbbinak vezetését haláláig ellátta. 2018 óta a Magyar Nemzeti Múzeum általános főigazgató-helyettese.
Rezi Kató Gábor ásatási gyakorlatát – a középiskolától kezdődően – rendszeres nyári feltárási munkákon szerezte. Részt vett a fővárosban a Bécsi úti, a százhalombattai, a süttői, a herceghalmi, a pátyi, az öcsödi, a tiszalúci feltárásokon, de ásott a svájci Neuchâtelben és Freiburgban is. A Nemzeti Múzeum munkatársaként az ország különböző részein vett részt feltárásokon, illetve vezette azokat: M1-es autópálya, Zalaszentgrót–Csáford, Aggtelek–Baradla-barlang, a nyitrai Régészeti Intézettel közös ásatás a Szögliget–Hosszú-tetői-barlangban. Szakmai érdeklődése és tevékenysége szűkebb területe az újkőkor és rézkor történeti eseményeinek kutatása, matematikai-statisztikai programok, elemzési módszerek fejlesztése a régészeti alkalmazásokban. Rendszeres résztvevője volt a tudományág szakmai-jogi szabályozásáról konzultáló testületeine.
A múzeumi digitalizálási tevékenységek kezdete óta részt vett ezen munkálatokban. Számos adatbázis, digitális rendszer, kiadvány fejlesztésében működött közre. Szakértőként, szakfelügyelőként részt vett a múzeumi és közgyűjteményi szakterület digitalizálási projektjeinek tervezésében, ellenőrzésében, koordinálásában. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállítási tevékenységében eleinte az interaktív multimédia rendszerek tervezőjeként (Múltunk jövője – 1991, Honfoglaló magyarság – 1996, Magyarország története állandó kiállítás – 1996, Europalia – 1999), majd szakmai főrendezőként (Régészeti állandó kiállítás – 2002) vett részt. Főkoordinátorként a Dzsingisz kán/Tatárjárás – 2007, Reneszánsz Látványtár – 2008, Végtelen utazás – 2008, Kocaeli–Thököly emlékház – 2009, Szkíta aranykincsek – 2009, Rodostó–Rákóczi ház – 2010, Esztergomi Vármúzeum állandó kiállítása – 2015 kiállítások létrejöttét segítette.