Népzenei hagyományaink modern kontextusban

Útonálló folk-rock, népzenei alapú pszichedelikus rock, sejtelmes-sötét „magyaros” indie-rock – bármelyik definíciót is választjuk, egy biztos, a Mordái egészen egyedi módon nyúl a népzenéhez, és házasítja azt rockkal vagy jazzel. Nem meglepő, hogy a zenekarra nemzetközi szinten is hamar felfigyeltek, ahogyan az sem, hogy a Sziget világzenei – hazai előadókban egyébként nem bővelkedő – programjában helyet kaphatott Nóvé Soma zenekara. A frontemberrel interjúnkban a csütörtök esti koncert mellett arról beszélgettünk, hogy a Mordái lehet-e kapu a néphagyományaink felé vezető úton, és hogy szerinte miért a népzene a legexportképesebb magyar zenei műfaj.

– Az első lemezük a Muzsikás együttes életművére támaszkodott, az Álom esett a szememre című viszont már egy jóval szélesebb merítés, erős jazzes hangsúlyokkal. Ez az új zenekari tagoknak is köszönhető?
– Az, hogy milyen dalok szerepelnek a lemezen, főként az én döntésem volt. Olyan szempontból nem változott sokat a kreatív folyamat, hogy még mindig én mutatom az irányt, de a zenekarba bekerülő zenészek természetesen más ízeket, más perspektívákat is behoztak. A dalok egyébként sokféleképpen születtek: vannak olyan számok, amiket kollektíven raktunk össze, de volt olyan is, amikor már egy kiforrott demót prezentáltam a zenekarnak, és azt „farigcsáltuk” tovább. Nehéz ezt elmagyarázni, de azt hiszem, hogy ennek a hajónak én vagyok a kormányzója, a többiek pedig olyan dolgokat tesznek hozzá, amelyek beleillenek a Mordái világába.

– Mi alapján választanak a népdalok közül? Szempont, hogy ismert dal legyen?
– Nem ismerem annyira a népzenei közízlést, előfordult, hogy kiválasztottam egy dalt, és később vált világossá számomra, hogy ismerik az emberek. De alapvetően nincs emögött tudatosság. Olyan népzenéket választok, amelyekről érzem, hogy hozzájuk tudnék valamit rakni, vagy máshonnan tudnám megközelíteni, más irányba tudnám vinni. Mindig azt nézem, mi az, amivel még tudnám bővíteni, vagy amivel még tudnék rajta csavarni egyet. Csak azért nem dolgoznék fel egy népdalt, mert mondjuk el tudom énekelni vagy el tudom játszani valahogy, de nem tudok hozzátenni semmi újat.

– Van önben egyfajta kultúrmisszió népzenei örökségünk ­továbbél(tet)ését illetően? A Mordáinak kétségkívül szerepe lehet ebben.
– Álszentség lenne, ha épp én próbálnék kultúrmissziót indítani, ilyen szempontból kicsit laikusnak érzem magam, és annyira nem is érdekel ez a része. Tény, hogy nagyon jólesik, ha valaki azt mondja, hogy megmutattál valamit olyat, amihez korábban nem tudtam, de ma már tudok kapcsolódni. De ez bármire érvényes lehet, nemcsak a népzenére. Mindemellett a népzenei örökségünk nagyon fontos, és jó dolog, hogy ha ápolják az emberek, de bennem nem ez volt az indíttatás, inkább a kísérletezés, az új dolgok létrehozása. Mindezt úgy, hogy közben ne csorbuljon eredeti értéke, mélysége, azaz a népzenéhez úgy próbálok hozzányúlni, hogy az tiszteletteljes legyen, és ne hajoljon el a giccs felé, és ne legyen ízlésficamos.

– „Szerintem a népzene a legexportképesebb magyar zenei műfaj” – mondta egy korábbi interjúban. Ezt továbbra is fenntartja?
– Igen. A Muzsikás játszott például a Carnegie Hallban, ami szerintem óriá­si siker. Persze teljesen érthető, hogy eljutottak idáig, hiszen nagyon izgalmas és unikális, amit csinálnak. Értik őket, még akkor is, ha nem beszélik a nyelvünket. Szerintem a Mordáiban is van potenciál – játszottunk már jó párszor külföldön, és én is azt éreztem, hogy a nyelvi különbség nem akadály. Lehet, hogy nem értik, pontosan miről énekelek, de az attitűd, a zeneiség, a temperamentum átadja az érzelmeket. Sőt, volt amikor azt éreztük egy külföldi koncerten, hogy jobban értik, amit mondunk, mint egy itthonin. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a külföldi jobb közönség, de voltak olyan koncertek, ahol jobban együtt tudtunk mozogni velük, mint némely itthoni fellépésen.

– Mik a következő lépések a Mordáijal?
– Egyelőre próbáljuk összetartani a zenekart. A Szigeten a dobosunk nem tud ott lenni, ezért egy helyettes ugrik be. Ez már a sokadik alkalom, hogy valaki nem ér rá, és helyettesíteni kell, úgyhogy az elsődleges célom egy erősebb egység kialakítása a zenekarban. Emellett tervezünk külföldi turnét, amire valószínűleg 2024-ben kerül sor, de ez még formálódik.

Borítókép: Nóvé Soma kísérletezésnek tartja munkáit, nem kultúrmissziónak (Fotó: Éberling András)