– A magyarok mindig szeretettel fogadják a Yamatót, 2005 óta minden évben ellátogathattunk Budapestre. Őszintén szólva, ha az emberek nem várnának ránk, nem tudnánk folytatni. Ez a tizenegyedik látogatásunk Magyarországon, és az igazat megvallva aggódtunk a Covid–19 hatása miatt. Öt év után először lépünk fel Magyarországon, ennek ellenére négy előadást tudunk tartani. Nagyon örülünk, hogy visszatértünk ide – mondta el Satomi Ikeda, az együttes turnémenedzsere a pénteki budapesti fellépés előtt.
Jártunk már Budapesten, Debrecenben, Veszprémben és Pécsett is magyarországi turnéink során. Minden városnak más a hangulata, és ezt nagyon jó érezni reggel, futás közben, és este a színpadról is
– tette hozzá.
A társulat tagjai ugyanis a szerzetesi szigorhoz hasonló, fegyelmezett életet élnek. Minden napot egy tíz kilométeres futással indítanak, amit súlyzós edzés követ, délután pedig csoportosan gyakorolják a dobpergetést. Este mindenki visszavonul és egyénileg gyakorol, hogy tökéletesítse tudását. Folyamatos edzéssel, valamint hangszeres gyakorlással töltik az időt az alváson, evésen valamint tisztálkodáson kívül.
Új műsoruk címe, a Tenmei fontos japán szó. Jelentése „égi elrendelés”: sors vagy végzet, valami, ami meghaladja az emberi képességeket.
– Az elmúlt néhány évben valamennyien nehéz pillanatokat éltünk át az egész világon. Emiatt elkezdtünk az ember sorsán gondolkodni. Mi a megkerülhetetlen sorsunk, mi az életünk és mi a küldetésünk ezen az úton? Ezeket a gondolatokat szem előtt tartva, reméljük, hogy ezen az előadáson keresztül átérezhetjük egymás sorsát és azok szenvedélyét, akik teljes mértékben megélik a mindennapokat – nyilatkozta az új előadásról az együttes.
Az új műsor az életet a maga sokszínűségében ünnepli. A Tenmeivel a Yamato tiszta energiaként hozza felszínre filozófiáját: egyszerűen élvezz minden pillanatot, és mindig a legjobbat nyújtsd! A lüktető ritmusok és a mennydörgő hangok hipnotikus egységgé állnak össze. Ez az összjáték olyan kapcsolatot teremt, amely a művészeket és a nézőket egyaránt magával ragadja, és eggyé kovácsolja. Az előadás végére a közönség maga is úgy érzi: résztvevője volt a show-nak.
A dobok hangjához az előadás során dallamhangszerek is csatlakoznak: a shinobue, a különleges hangú bambuszfurulya, az ősi pengetős hangszer, a bendzsószerű shamisen és a hárfa hangjára emlékeztető koto, a japán citera.
A társulat a kezdetektől fogva női és férfi előadókból áll vegyesen, a hatalmas erőt igénylő, óriási dobokat a férfiak szólaltatják meg, míg a dallamhangszereken inkább a nők játszanak.
A taiko, vagy más néven wadaiko jelentése: japán dob, vagyis a szó eredetileg egy bizonyos, Japánban használt ütőhangszertípusra vonatkozik. A különböző ütőhangszereknek meghatározó, kultikus szerep jutott a japán kultúra több területén, így a hagyományos No színház és a különböző templomi rítusok során is.
Az 1900-as évek közepétől azonban a taiko kifejezés már egy zenei stílust jelöl, amelyet az ötvenes években Oguchi Daihachi fejlesztett ki, nagyjából a ma ismert formának megfelelően. A taiko, mint csoportos dobstílus tehát viszonylag fiatal művészeti ág, de előzményei a japán zenében több száz éves múltra tekintenek vissza. A Yamato őrangyala a nagy taiko dob, amely 1,7 méter átmérőjű, több mint 500 kilót nyom, dobteste pedig egy 400 éves fából készült.
A Yamato szükségszerűen magán hordozza az évszázadok súlyát, a történelmet, a vallást és a jellegzetes japán életszemléletet annak ellenére, hogy bőven vannak az előadásban mosolyfakasztó, nevettető, közönséget megtapsoltató jelenetek is. És az együttes éppen ezért képes olyan szórakozást nyújtani, amely ötvözi a hagyományos és a modern világot, amiben egyszerre van jelen az ősi-tradicionális és a mai Japán.
Borítókép: Yamato, japán dobosok (Forrás: Masa Ogawa - Yamato Production)
