Őrizni, továbbadni
Hamar Dánielt, a Muzsikás bőgősét a népzene megőrzésének formáiról kérdeztük. Mint mondta, ennek két nagy vonala van: „az egyik a tudományos, amit Bartókék kezdtek el. Az általuk felgyűjtött kincset őrizgetjük, rendezgetjük és hozzáférhetővé tesszük. A mi feladatunk pedig ennek a mai modern világban történő felhasználása.” Mint arra a Kossuth-díjas zenész rámutatott, a népzenét eredeti formájában nem lehet visszavinni abba a közegbe, ahonnan indult, de nem is az a célja, hogy egy kis falusi közösség zenei igényét szolgálja ki. Inkább az, hogy egy olyan új zenei műfaj jöjjön létre, amelynek a szellemisége, akár a legeredetibb formából való megszólaltatása, akár át- vagy feldolgozása egyfajta zenei szolgáltatást nyújtson a világzene palettáján.
Rezonálni a jelenre
Paár Julianna zeneterapeutát, énekest többek között arról kérdeztük, milyen dinamika van a népzenei szcéna különböző generációjú tagjai között, ezzel kapcsolatban így fogalmazott:
– A mi kis szubkultúránk egyik legnagyobb erénye, hogy a különféle generációk fantasztikusan együtt tudnak működni. A baráti és kollegiális viszonyokra nem nyomja rá a bélyegét az, hogy egyikünk már ötven, másikunk még csak húsz éve van a pályán.
Mint mondta, Hamar Dániellel és Csoóri Sándorral mind a hárman saját korosztályuk progresszívebb figurái, szerinte ezért is kaphattak ebben az összeállításban meghívást a beszélgetésre. – Mindannyian keressük az utakat abban, hogyan lehet rezonálni a jelenre, az aktuális tartalmakra, az aktuális emberekre, az aktuális problémákra, csak más eszközöket veszünk igénybe ehhez – tette hozzá az énekesnő. Megjegyezte azt is, hogy a nép- és világzenei szcénában előadók mindegyike ugyanazt a zenei anyanyelvet tekinti origónak, de ez ahány emberen keresztül átszűrődik, annyiféle lesz, s ettől lehet izgalmas egy ilyen beszélgetés.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!