MCC Feszt: diskurzus a népi kultúráról

Hogyan őrizzük meg és adjuk tovább a magyar népzenét? Hogyan lehet ötvözni a hagyományokat a modern hangzással? Milyen ellátandó feladatok vannak a magyar nemzeti kultúra fenntartása és széles körben történő továbbadása érdekében? Többek között ezekre a kérdésekre keresik a választ az esztergomi MCC Feszt a népi kultúra témájában szervezett kerekasztal-beszélgetései. Az előadók közül Hamar Dánielt, a Muzsikás együttes zenészét, Zsuráfszky Zoltánt, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetőjét és Paár Julianna zeneterapeutát, énekest kérdeztük arról, hogy milyen témákat érintenek majd a beszélgetéseken.

20221103 Budapest A Magyar Művészeti Akadémia Nemzet Művésze elismerésének átadási ünnepsége fotó: Teknős Miklós (TEK) Magyar Nemzet képen: Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas táncművész, koreográfus Fotó: Teknős Miklós

Július 28-án az MCC Feszt Suzuki Folk sátrában a népi kultúráról beszélget Zsuráfszky Zoltán, Sikentáncz Szilveszter, Dr. Hoppál Péter, Dr. Bali János, Lánszki Regő és Korzenszky Tamás. Szó esik majd a magyar nemzeti kultúra fenntartása és továbbadása céljából hozott állami intézkedésekről és ellátandó feladatokról, az autentikus néptánc és népzene kultúrától egészen a hagyományos népi építészetig. A július 29-i Hangjegyek a múltból: hogyan őrizzük meg és adjuk tovább a magyar népzenét? című beszélgetésen – amely a Rákóczi tér színpadon lesz – pedig Paár Julianna zeneterapeuta, énekes, Hamar Dániel, a Muzsikás együttes alapító zenésze és Csoóri Sándor, a Muzsikás egykori tagja beszélget arról, hogyan tarthatjuk életben és vihetjük tovább népi kulturális örökségünket.

Hamar Dániel szerint a népzenét eredeti formájában nem lehet visszavinni abba a közegbe, ahonnan indult, de ez nem is célja. Fotó: Mirkó István

Odafigyelve a népi kultúrára
 

Zsuráfszky Zoltánt, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetőjét a néptánc reputációjáról kérdeztük. Mint elmondta, a Csoóri Sándor Alappal az amatőr együttesi mozgalmat nagyon odafigyelve patronálják, emellett a hivatásos együtteseket, a Magyar Állami Népi Együttest, a Magyar Nemzeti Táncegyüttest vagy a Honvéd Együttest is komoly támogatásban részesítette a kulturális kormányzat. – Nagyon fontos, hogy kormányzati szinten is odafigyelnek a népi kultúrára, ezért is tud magas színvonalon teljesíteni a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Magyarországon és a Kárpát-medencében egyaránt. Jelen vagyunk a nemzeti ünnepeinken, jelen vagyunk Budapest kiemelt helyszínein, a Művészetek Palotájában, a Nemzeti Táncszínházban és a Nemzeti Színházban is. Vidnyánszky Attilával évek óta komoly szimbiózisban dolgozunk, úgyhogy én úgy érzem, méltón tudjuk képviselni a magyar hivatásos néptáncművészetet.
Azzal kapcsolatban, hogy a kanonizált művészeti formák és az újszerű megoldások szerinte milyen arányban kell, hogy jelen legyenek a népi együttesek repertoárjában, Zsuráfszky Zoltán úgy fogalmazott, nem szereti boncolgatni az autentikus kontra modern kérdést. 

Egy mai együttest vezetek 20–24 repertoárral, ott vagyunk mindazokon a rendezvényeken, amelyekkel a jelen kulturális életbe be tudunk kapcsolódni, telt házzal mennek az előadásaink. A kortárs közönség tehát láthatóan nyitott a néptáncnak erre a fajta feldolgozására.

Mint mondja, míg léteznek olyan táncegyüttesek, amelyek különböző dialektusokat, különböző tájegységek táncait mutatják be művészetükben. A Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek az a dolga, hogy távolabbról, szélesebb perspektívából nézve képviselje a magyar kultúrát, éppen ezért a néptánc nagyon intenzív, komplex bemutatására törekszik.
 

Őrizni, továbbadni
 

Hamar Dánielt, a Muzsikás bőgősét a népzene megőrzésének formáiról kérdeztük. Mint mondta, ennek két nagy vonala van: „az egyik a tudományos, amit Bartókék kezdtek el. Az általuk felgyűjtött kincset őrizgetjük, rendezgetjük és hozzáférhetővé tesszük. A mi feladatunk pedig ennek a mai modern világban történő felhasználása.” Mint arra a Kossuth-díjas zenész rámutatott, a népzenét eredeti formájában nem lehet visszavinni abba a közegbe, ahonnan indult, de nem is az a célja, hogy egy kis falusi közösség zenei igényét szolgálja ki. Inkább az, hogy egy olyan új zenei műfaj jöjjön létre, amelynek a szellemisége, akár a legeredetibb formából való megszólaltatása, akár át- vagy feldolgozása egyfajta zenei szolgáltatást nyújtson a világzene palettáján.
 

Rezonálni a jelenre
 

Paár Julianna zeneterapeutát, énekest többek között arról kérdeztük, milyen dinamika van a népzenei szcéna különböző generációjú tagjai között, ezzel kapcsolatban így fogalmazott:

– A mi kis szubkultúránk egyik legnagyobb erénye, hogy a különféle generációk fantasztikusan együtt tudnak működni. A baráti és kollegiális viszonyokra nem nyomja rá a bélyegét az, hogy egyikünk már ötven, másikunk még csak húsz éve van a pályán.

Mint mondta, Hamar Dániellel és Csoóri Sándorral mind a hárman saját korosztályuk progresszívebb figurái, szerinte ezért is kaphattak ebben az összeállításban meghívást a beszélgetésre. – Mindannyian keressük az utakat abban, hogyan lehet rezonálni a jelenre, az aktuális tartalmakra, az aktuális emberekre, az aktuális problémákra, csak más eszközöket veszünk igénybe ehhez – tette hozzá az énekesnő. Megjegyezte azt is, hogy a nép- és világzenei szcénában előadók mindegyike ugyanazt a zenei anyanyelvet tekinti origónak, de ez ahány emberen keresztül átszűrődik, annyiféle lesz, s ettől lehet izgalmas egy ilyen beszélgetés.

Borítókép: Zsuráfszky Zoltán (Fotó: Teknős Miklós)