A Muzsikás prímása előrebocsátotta: a Bartók Táncegyüttesben Tímár Sándor eredeti filmfelvételek alapján tanulta és tanította a táncokat, a lépéseket, a folyamatokat. A Muzsikás klubban tanítványa, Litkey István vezetésével bartókosok tanítottak, így ott is az eredetihez való ragaszkodás lett a tánctanítás alapja, és a párcsere, amivel az eleső óra végére minden lány minden fiúval táncolt, így akarva-akaratlanul beszélgetni, ismerkedni kezdtek. A tánctanítás énekléssel egészült ki, majd jól táncoló, szépen éneklő-zenélő falusiakat hívtak, időnként Erdélyben készült diákat vetítettek.
– Mivel ezek a ház nyílt programjai voltak, a politikát érdekelte, mi is történik ott. Jöttek ellenőrizni, de igazi affér nem történt – mesélte Sipos Mihály, hozzáfűzve: – A táncházban örömteli, de komoly tanulás folyt, így a toleráns szemlélet volt általános, hiszen amikor falusi magyarok, románok, cigányok voltak a vendégeink, énekes-táncos tudásukra csodálattal néztünk, mestereinknek tekintettük őket.
Kissé visszalépve időben, kíváncsiskodtam, vajon mit csinált 1972. május 6-án, az első budapesti táncház napján?
– Akkor végeztem a szegedi egyetemen matematikusként, és nem hallottam a három budapesti néptáncegyüttes közös táncos rendezvényéről. Azon a nyáron építész barátommal Erdélybe látogattunk, találkoztunk Kallós Zoltánnal is, akitől megtudtuk: most 1972. szeptember 2-tól indul a Bartók Táncegyüttesnél az élő zenés tánctanítás. Odamentem és már aznap a Bartók zenésze lettem. Halmos Béla a próba után eljött hozzánk, beszélgettünk és hívott a Bartókba brácsázni. Mondtam, hogy tizenegy éve hegedülök, de sosem brácsáztam.
Elkérte a hangszeremet, és hipp-hopp lefaragta a húrlábat egyenesre, az egyik húrt meg leszedte
– magyarázta a prímás.
Ekkortól fogva már lehetett akkordokat játszani az újdonsült kontrán. Ez idő tájt Csoóri Sándor már a Bartókban táncolt. Ismeretségük régebbi, tudniillik Erdélyben, Szék faluban ismerkedtek össze, ő akkor már több mint egy hónapja ott élt, részt vett a táncokban, mulatságokban, figyelte a muzsikásokat és zeneileg is kiváló hangfelvételeket készített. Hamar Dániel késő ősszel került bőgősként a Bartók Táncegyütteshez.
– Összebarátkoztunk, és már azon a télen, majd tavasszal is sokat muzsikáltunk együtt mindenféle bulikban, míg végül 1973-ban megalakítottuk a Muzsikást – idézte fel Sipos Mihály, hozzáfűzve: pár éven belül átlépett a Sebő együttesből Éri Péter és Sebestyén Márta.
Ez lett az a nagy csapat, amelyikről az ismert Muzsikás történet szól. Érdekes, hogy többük apja vagy anyja volt népi kollégista. Többen pedig néprajzosok.
– De az talán még fontosabb, hogy többen jártunk Kodály-féle ének-zenei általánosba, ahol szinte állandóan énekeltünk, ahol igen jó alapokat kaptunk a muzsikához: minden nap volt énekóra, hetente még két délutáni karének, egy zenekar, fő hangszer és furulya, népi tánc, szereplések. A legfontosabbnak mégis a hiteles népzene iránti igen erős vonzódást gondolom, ami mindegyikükben máig megtalálható – árulta el a prímás.
Akkoriban hangszeres népzeneoktatás nem létezett. Sipos Mihály elmondta: a prímások, hegedűsök mögött általában több év klasszikus hegedűtanulás volt, ismerték a kottát, a zenekari zenélést.
– Ismertük Lajtha László széki gyűjtésének zeneileg igen pontos és igen bonyolult lejegyzéseit, de a játékmód még megfejtésre várt. Végül Virágvölgyi Márti készített mindannyiunk
számára használható kottakiadványokat. Igazi nagy lépést a lassítható videófelvételek jelentettek és persze a mesterek.
Sipos Mihály mestere, Moldován Ilka György széki prímás a háború előtt született Romániában, magyar faluban, cigány leányanyától és feltehetően román apától.
– Ilyen mélyről indulva jutott el odáig saját szorgalma, tehetsége révén, hogy amikor meghalt, Szék város előkelő parasztpolgárai vitték a koporsóját – meséli a Muzsikás alapítója.
– Sokszor laktam náluk, ők is családosan minálunk. Rengeteg felvételt készítettem. Méghozzá teljes repertoáros gyűjtést, persze több éven keresztül. Lehetőségem volt a háborúban eltűnt mestere és az ő játékának az összehasonlítására. Hihetetlen, a játékuk az apró díszítések szintjén teljesen azonos – emlékeztetett Sipos Mihály, megjegyezve: az ő repertoárja is őrzött régi, legalább kétezer éve velünk élő dallamokat.
– Kodály jött rá, hogy az a különös, régi stílusú dallamcsoport – amelyiknek eminens példája a Felszállott a páva ereszkedő, pentaton, kvintváltó dallama – megtalálható mindenütt, ahol magyarok élnek, ám másutt nem. Legközelebb a távoli nyelvrokon cseremiszeknél találunk ilyen dallamokat. Igen ám, de onnan már több ezer éve eljöttünk – mutatott rá Sipos Mihály, majd vette a hangszerét, hogy a legkisebbeknek továbbadja szép, régi dallamainkat.
Borítókép: Sipos Mihály (Fotó: Teknős Miklós)
