Szentmártoni János az 51. Tokaji Írótábor keddi kerekasztal-beszélgetésén a folyóiratok helyzetével kapcsolatban általános problémának nevezte, hogy lassan „kikopik” az a nemzedék, amely nagy hagyományú szépirodalmi újságokat járatta, csökken a nyomtatott lapok példányszáma, egyre kevesebb az előfizető, az új olvasók toborzására viszont már nem jut pénz és erőforrás. Ha a marketing meg is lenne, az újabb olvasói nemzedék inkább az online megjelenést preferálja, ez viszont szakmailag „a 22-es csapdája”, hiszen a mai fiatal költőknek van igénye a nyomtatott folyóiratban történő megjelenésre – vázolta a problémákat a helyettes államtitkár.
Vélekedése szerint ezt a fogyasztási szokást kellene valahogy kezelnie a honi írószervezeteknek, kidolgozni a kultúrpolitika megfelelő fórumaival egy olyan rendszert, amelyben például exkluzív jelleggel megmaradnának a hagyományos folyóiratok, az irodalmi művek nagyobb része pedig a világhálón jelenne meg.
A másik kérdés – folytatta –, hogyan lehet megmenteni, megerősíteni és új rendszerbe áthelyezni a szakmai fórumokat, úgy, hogy az olvasókat is megtartsák, és még újakat találjanak. Megjegyezte, nagyon fontos lenne a sok írószervezetet újra egy asztalhoz ültetni, és kihasználni közös érdekérvényesítő erejüket.
Czinki Ferenc, a Szépírók Társaságának elnöke hozzászólásában a szervezeti programok végrehajtására, a szakmai szolidaritás és az oktatás fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint mondta, olvasókat kell nevelni, ehhez például európai uniós forrásokat is segítségül lehet kérni, a társaság az általános és középiskolákba szervezett írói találkozók révén próbál eljutni a fiatalabb korosztályhoz.
Nyitott, kritikusan gondolkodó olvasót nem könnyű nevelni, azzal viszont mindenki jól jár
– tette hozzá.
Az érdekképviselet kérdéséről szólva Czinki Ferenc azt mondta, mindenképpen jelen kell lenni és dolgoznia kell ezeknek az irodalmi szervezeteknek. Kitért arra, az intézményrendszer sajátosságai miatt elsősorban civil szervezetek és egyesületek működtetik ezeket a fórumokat, holott eredetileg nem erre, több száz szakmabeli író és költő érdekeinek védelmére vannak kitalálva.
Egyesületi formában egyszerre kell programokat szervezni, irodalmi műhelynek lenni és szakszervezetként működni, utóbbira viszont semmilyen valódi eszköz nincs – hangoztatta.
Pataki Viktor, a Fiatal Írók Szövetségének (FÍSZ) társelnöke kiemelte, hasonló kezdeményezései a FÍSZ-nek is vannak, a tehetséggondozás az egyik legfontosabb feladatuk.
Nagyon fontos volna, ha például a szövetséget mint szakmai szervezetet, bevonnák bizonyos döntéshozási folyamatokba, erre a tagság életkori összetétele elég indok lenne, hiszen ők életkoruk miatt is közelebb vannak az olvasók fiatalabb generációjához
– vélekedett.
Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke elmondta, a szakmai szervezetek egyesületként számos dologban nem tudnak megfelelni az érdekképviseleti elvárásnak, úgy, ahogyan például a rendszerváltás előtt megszokhatták a régi egyesületi tagok.
A jelenlegi körülmények között ez a régi működési forma nem fenntartható, az írószövetség akkor tud fennmaradni és képviselni magát a kultúrpolitikában, ha ebben az intézményi centralista struktúrában elsősorban a szakmai érdekeket képviseli - fogalmazott Erős Kinga.
