Mint mondta, a költőt a legtöbben televíziós műsoraiból, köztük a Lyukasórából ismerik, ahol Lator László káprázatos lendülettel és szenvedéllyel vonta be a hallgatókat egy-egy vers világába.
Esszéit három kötetbe rendezte el, és van egy közös kötet Domokos Mátyással. A megmaradt világ című könyv két részre oszlik: a Visszajátszásban élete egykori helyszíneit idézi fel, a Zsinórpadlás pedig egy-egy versének anyagát, hátterét világítja át – mutatott rá.
Várady Szabolcs beszélt arról is, hogy könyvei elérhetők a Digitális Irodalmi Akadémia honalapján, amelynek alapító tagja is volt.
– Lator Lászlót mindig az a kérdés érdekelte, hogy miből és hogyan lesz a vers, és a versnek azokat a lényegi elemeit boncolta és kereste, mint „a fogható, érzéki, visszhangos, többrétegű, egymáson átderengő, az egyszerre ilyen is és olyan is”. Ezeket a szakértelem mellett olyan belső tudással kereste, amely a létrehozás tapasztalatából ered – hangoztatta Várady Szabolcs, aki rendkívülinek nevezte Lator László tanári tehetségét is. Mint mondta, az értő olvasók mellett nevelte a mesterségükben járatos, tudatos költőket és műfordítókat.
– A Lator-tanítványok összetartanak, figyelik egymást, tanáruknak jó néhányan a barátai lettek. Nemcsak tanultak tőle, hanem szerették is, ahogy mi, egykori kollégái szerettük – hangoztatta Várady Szabolcs, kiemelve, hogy vezetése alatt az Európa Könyvkiadó alapos szerkesztői műhely és egyben irodalmi kávéház is volt.
Isten veled, Tanár úr! Isten veled, László, örök barátunk!
– zárta sorait Várady Szabolcs.
Borítókép: Lator László temetése a Farkasréti temetőben (Fotó: MTI/ Balogh Zoltán)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!