A Csikós Gábor–Horváth Gergely Krisztián által jegyzett Lefojtva. Uralom, alávetettség és autonómia a pártállamban (1957–1980) című könyv kapcsán Bánkuti Gábor történész kiemelte, hogy az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tudatos vállalkozásának köszönhetően újabb kötet jelent meg, amely a magyar vidék ismeretlen fejezetéről szól.
A sorozat eddigi kilenc része több mint ötezer oldalon mutatja be az 1945 és 1989 közötti magyar vidék történetét.
Hangysúlyozta, hogy a vizsgálatokra nagy szükség van, mivel a vidék erőszakos átalakításával olyan össztársadalmi gyakorlatok és folyamatok indultak meg, amelynek társadalmi, gazdasági, demográfiai hatásai máig érződnek. A kötet jellemzője, hogy az alkotók tematikailag homogén, de különböző megközelítéssel igyekeznek feldolgozni bizonyos résztémákat egy szétzilált társadalom lenyomatait bemutatva.
Ehhez a szerzők számos egyéni és levéltári forrást is feldolgoztak, illetve interjúkat is készítettek, amelyek együttesen jelentős társadalomtudományi értékekkel is bírnak.
Kiderül például, hogy milyen ellátási nehézségekkel, adózási kihívásokkal kellet szembenézniük a felszámolás előtt álló parasztgazdaságoknak, valamint az is, hogy a kényszertéeszesítés után a szocialista Magyarország rendszerszintű káoszából a „kiutat” az új gazdasági mechanizmus jelentette, amely nem volt más, mint csődmenedzselés. Mindez gyakorta a termelőszövetkezetek ügyeskedésének, piacosodásának biztosított teret. Így érthetőek meg a jövedelmet termelő melléküzemágak, vagy a vidék és a város kapcsolata is, amelyekre korábban kevesebb figyelem összpontosult.
A vidékkutató munkacsoport hatalmas feltáró munkája révén a XX. század második feléből jelentős tények és összefüggések ismerhetőek meg, amelyek kiemelkedő jelentőségűek a magyar historiográfia történetében
– mondta Bánkuti Gábor történész.
A szocialista magyar vidék, amely romba döntötte a falusi társadalmat
Csikós Gábor Forrásvidékek. Visszaemlékezések a 20. században című kötetét Vámos Gabriella etnográfus mutatta be. Beszámolt arról, hogy az interjúkötetből a XX. század második felének a társadalomtörténete ismerhető meg, ráadásul mindez alulnézetből.
Az interjúk a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Nemzeti Emlékezet Bizottságának közös gyűjtésnek köszönhetően születtek meg.
Az interjúztatók azon nőket és férfiakat szólították meg, akik még a hagyományos paraszti kultúrában szocializálódtak.
A 27 településről származó interjúk középpontjában az emberi tapasztalat áll. Az elbeszélők életében hol kevésbé, hol jobban, de nyomot hagyott a kommunista diktatúra. Az interjúkat tematikusan rendezték a könyvben.
A kutató emlékeztetett arra, hogy a társadalomtudományokban az 1970-es években megtörténő narratív fordulat eredményeképpen ma a történészek is fontos forrásnak tartják az oral history típusú szövegeket.
Vámos Gabriella hangsúlyozta, hogy önmagukban a szóbeli források nem elégségesek ahhoz, hogy a múltban megtörtént eseményeket a maguk teljességében megértsük.
Szólt arról is, hogy az interjúszituáció nem azonos a hétköznapi beszélgetéssel, mindig ünnepi alkalom mind a kutató, mind pedig a megnyilatkozó számára. Kiemelte, hogy az oral history interjúk nagyszámú felhasználása, azok együttes olvasata megmutathatja azokat a sorsokat és életutakat, amelyek a korábbi rendszerben millióknak jutottak osztályrészül. A most megjelentetett kötet társadalmi, kulturális, morális változásokra és a reflexiókra hívja fel a figyelmet, amelyeket az egyén saját tetteinek rekonstruálására alkotott meg.
Borítókép: Bemutató a Bölcsészettudományi Kutatóközpontban (Fotó: Teknős Miklós)
