A kiállítás megnyitóján Haász Ágnes kurátor kiemelte, hogy a tárlatot, amely a Neumann 120 címet viselő országos hommage kiállítás része, különlegessége miatt nem is lehetett volna máshol megrendezni, mint
a MET Galériában, amely 2014 óta működik aXI. kerületben.
Az alkotót, Kuzma Eszter Júliát 2021-ben Szekszárdon ismerte meg a kurátor, amikor pályázatot adott be a Digitális agóra nemzetközi digitális művészeti triennáléra. Itt figyeltek fel munkásságára, ami alapján helyet kapott azon 15 művész között, akit vendégalkotónak felkértek a hommage kiállításon való részvételre.
Haász Ágnes ismertette, hogy a Neumann 120 alapvetése, hogy a programsorozathoz kapcsolódó minden műnek digitális technológiával kellett készülnie.
A most megnyílt kiállítás két kiemelt eseményhez is kapcsolódik:
a Grafika hónapja országos rendezvényhez, és a XI. kerületi Újbuda – Eleven ősz című programjához, amelynek részeként az érdeklődők szeptember 15-én, pénteken 15 és 18 óra között részt vehetnek a MET Galériában az Interferáló hullámok című workshopon, szeptember 16-án, szombaton pedig tárlatvezetés lesz a kiállítótérben, ugyancsak 15 órától Kuzma Eszter Júliával.
A művész munkásságában prioritás, hogy a műtárgyak elsősorban érezhetők legyenek, amelynek megfelel az Elárult paradicsom is:
a helyspecifikus térinstalláció egy disztópikus paradicsomba vezeti be a látogatót.
Az installációban megjelenő, különböző vallási kultúrákból származó szimbólumok egyszerre feszítik szét és békítik össze az értelmezés rétegeit, ugyanúgy, ahogy a tér vizuális mintázata is egyszerre fragmentálja és egyesíti a tér elemeit. Már maga a kiállítótér megvilágítása is az élményt szolgálja: a padlón mozgásérzékelő lámpák világítanak, fénnyel kísérve a néző útját. A művész kifejezetten ajánlotta a jelenlevőknek, hogy saját telefonjaik fényforrását használva hozzák létre teljesen szubjektív műélményüket.
A galéria oldalfalai is a kiállítás részeivé váltak, kivetítés után kézzel festette meg őket az alkotó.
Az egész installáció központi eleme a fa.
A természet mindig jelen volt Kuzma Eszter Júlia munkáiban, már az első nagyobb installációja is egy hologramnövény volt, ami kinyílik, majd összecsukódik. Később ez tudatossá vált, Cuencában, Spanyolországban kezdett el először fakérgeket festeni, ezekből a festményekből rendeztek is egy kiállítást az ottani művészeti egyetemen. Hazatérve merült bele a faerezetek mintázatának tanulmányozásába: érdekesnek találta az informatív jellegét, hiszen ebből a mintázatból megállapítható egy fa életkora, fejlődéstörténete, lényegében az egész életútja. Természetesen mindemellett a fa univerzális szimbólum, számtalan teremtésmítoszban és vallási tradícióban tölt be központi szerepet.
A fa szimbolikáján keresztül aztán kialakult a művész vallási tradíciókat és szimbólumrendszereket összehasonlító szemléletmódja.
Előszeretettel vegyít egy munkán belül is mitikus motívumokat különböző vallási kultúrákból, és állítja őket párhuzamba,
mint ahogy ebben a projektben is az axis mundin keresztül a zen buddhizmusig. Utóbbinak gyönyörű példája a padlóra írt idézet, amelynek első fele a belépőt fogadja, és aminek befejező gondolata engedi útjára a látogatót, amikor elhagyja a kiállítóteret. Befelé menet: „Az önkép és az önvaló közötti különbség határozza meg a szenvedés mértékét.” Kifelé pedig: „A szenvedés nem szükségszerű.”
Borítókép: A kiállításon létrehozható a teljesen szubjektív műélmény (Fotó: Kurucz Árpád)
