
Persze nemcsak démoni erő vagy gonoszság rejtőzhet a cukiság mögött: a XXI. századi lét tipikus jelenségei is körülvesznek itt bennünket. A túlfogyasztás, felhalmozás értelmetlensége is megkapja a maga kritikáját: tárgyak tobzódását látjuk Misaki Kawai szövött fali alkotásaiban. A pixelekből álló „festmények” a számítógépes játékok uniformizált elemeit idézik, Ben Jones videója, az Utazás II. egyenesen „alfa-állapotba” hozza a fiktív autó útját követő, merengő nézőt, de a céltalan, gyerekes „kincsgyűjtögetés” jelensége is része a kiállításnak, az utóbbit Fischer Judit finom akvarellsorozata példázza. Vannak itt kedves és elgondolkodtató figurácskák, óriásira nagyított mesehősök, ismert rajzfilmek szereplői is.
Elgondolkodtató, hogy a gyerekek és felnőttek világa közti átjárhatóságot hogyan alakítja a gyermeki ént célzó cuki jelensége. Mindezt a reklámok, a rajzfilmek, a populáris zenei kultúra is erősíti, így a japán manga képregények és anime rajzfilmek – mely utóbbi két család az 1980-as évek elejétől váltak ismertté a nyugati kultúrákban.
Nagyon sok területet érintő társadalmi jelenség ez, különleges kódokkal és rengeteg, önmagán túlmutató szereplővel. Ezért is érdemes megállni e jelenség mellett, és kívülről vizsgálni, tudatosítani azt, hogyan működik.
Aki teheti, menjen el a kurátorok tartotta tárlatvezetések alkalmaira. Vitákat és elmélyült beszélgetéseket bizonyosan inspiráló tárlat ez, amely tükröt tart nekünk, a tükörből pedig lehet, hogy visszanéz ránk saját, cukortól maszatos arcunk.
Borítókép: A Ludwig Múzeum kiállítását elsősorban a fiatal generáció látogatja (Fotó: Bach Máté)




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!