Habos-babos mesevilág

Különös kifejezés ez a cukiságfaktor. Talán úgy lehetne magyarítani, hogy bájfrekvencia vagy édimutató. A Ludwig Múzeum időszaki kiállítása valójában egy olyan modern világjelenséget próbál körbejárni, melynek hatásai alól nem vonhatjuk ki magunkat. Sem a kisebbek, sem a nagyobbak, de még a mai nagyszülők nemzedéke sem. Pilinszky János megfogalmazásában: „Gyermekkorunkban minden a miénk, amit megpillantunk, s a felnőttség talán nem is más, mint a világ lassú és fokozatos elvesztése.” Mintha ezt a veszteséget igyekezne pótolni a sok cukormázas cukiság.

Budapest 20230908 Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

Szinte beleolvadunk a színes képekbe. Fotó: Bach Máté

Persze nemcsak démoni erő vagy gonoszság rejtőzhet a cukiság mögött: a XXI. századi lét tipikus jelenségei is körülvesznek itt bennünket. A túlfogyasztás, felhalmozás értelmetlensége is megkapja a maga kritikáját: tárgyak tobzódását látjuk Misaki Kawai szövött fali alkotásaiban. A pixelekből álló „festmények” a számítógépes játékok uniformizált elemeit idézik, Ben Jones videója, az Utazás II. egyenesen „alfa-állapotba” hozza a fiktív autó útját követő, merengő nézőt, de a céltalan, gyerekes „kincsgyűjtögetés” jelensége is része a kiállításnak, az utóbbit Fischer Judit finom akvarellsorozata példázza. Vannak itt kedves és elgondolkodtató figurácskák, óriásira nagyított mesehősök, ismert rajzfilmek szereplői is. 

Elgondolkodtató, hogy a gyerekek és felnőttek világa közti átjárhatóságot hogyan alakítja a gyermeki ént célzó cuki jelensége. Mindezt a reklámok, a rajzfilmek, a populáris zenei kultúra is erősíti, így a japán manga képregények és anime rajzfilmek –  mely utóbbi két család az 1980-as évek elejétől váltak ismertté a nyugati kultúrákban. 

Nagyon sok területet érintő társadalmi jelenség ez, különleges kódokkal és rengeteg, önmagán túlmutató szereplővel. Ezért is érdemes megállni e jelenség mellett, és kívülről vizsgálni, tudatosítani azt, hogyan működik. 

Aki teheti, menjen el a kurátorok tartotta tárlatvezetések alkalmaira. Vitákat és elmélyült beszélgetéseket bizonyosan inspiráló tárlat ez, amely tükröt tart nekünk, a tükörből pedig lehet, hogy visszanéz ránk saját, cukortól maszatos arcunk. 

Borítókép: A Ludwig Múzeum kiállítását elsősorban a fiatal generáció látogatja (Fotó: Bach Máté)