A 2023. szeptember 12-én Croydonban kezdődő és 19-én a Dublin National Concert Hallban záródó, többek közt a legendás londoni Cadogan Hallban és az edinburgh-i Usher Hallban zajló hatállomásos turné tétje éppen a Concerto Budapest előző évi sikerének tükrében volt rendkívül magas. Ezúttal is a nagy presztízsű IMG Artists London volt a turné szervező partnere az Egyesült Királyságban, a zenekarral fellépő zongoraművészek pedig idén a francia Pierre-Laurent Aimard és Berecz Mihály voltak.
Keller András, a Concerto Budapest zeneigazgatója úgy fogalmazott: – Fantasztikus volt az egész turné. Talán még soha nem voltam ilyen büszke a zenekaromra az elmúlt tizenöt év alatt. Csodálatosan játszottak, és inspiráltuk egymást. Kiváló szólistákkal utazhattunk, Berecz Mihály fantasztikusan játszotta Rachmaninov 2. zongoraversenyét, és Pierre-Laurent Aimard zongorajátéka is mindenkit teljesen magával ragadott. Aimard oly mértékben autentikus előadója a magyar zenének, a Bartók-játékában olyan ruganyosság és nemesség van, ami a 3. zongoraversenyben elemi erővel tört elő. Csajkovszkij 5. szimfóniája és Beethoven Eroica szimfóniája két hatalmas mű, amelyekhez az évek folyamán közösen nőttünk fel a zenekarral. Ennek köszönhetően a turnén mindennap tudtunk valami újat mondani a közönségnek. Megismerhették a zenekar erényeit, megérezték, hogy a Concerto Budapest minden tagja őszintén, a szíve mélyéről játszik, és ez olyan sikert aratott, amire nem találok jó szavakat. Rengeteg ráadást kellett adnunk, mindenhol szűnni nem akaró tapsviharral hálálta meg a közönség a koncertjeinket. Elképesztő volt a teljesítmény és az odaadás, amit a zenészek napról napra nyújtottak. Azt hiszem, valamennyien büszkék lehetünk a Concerto Budapestre – idézte a zenekar közleménye a hegedűművész-karmestert.
A 2022-ben Angliában először turnézó magyar zenekar a meglepetés erejével rázta fel a kulturális közvéleményt. Idén már a legszigorúbb, részletekbe menő közönségfigyelem és kritikusi attitűd mellett kellett megszólalniuk Mozart, Bartók, Beethoven, illetve két alkalommal Csajkovszkij nyelvén, olyan helyszíneken, ahol a világ legjobb zenekarai követik egymást a színpadon, adott esetben épp Beethoven Eroica szimfóniájával vagy Bartók 3. zongoraversenyével.
A londoni Cadogan Hallban és a guildfordi G Live-ban adott koncertet követő cikkek már megmutatták: a Concerto Budapest lenyűgözte és meghódította a közönséget, a kritikák a legnagyobb zenekarok közé emelték az együttest.
A nemzetközi sajtó-, média- és a turnéstratégiát jegyző Szabó Stein Imre szerint egyértelmű volt a nagyon magas tét és a vele járó kockázat. Mint mondta, egy rendkívüli, de Angliában alapvetően még kevéssé ismert magyar zenekart kellett a megérdemelt nemzetközi helyére pozicionálni a klasszikus zene szempontjából döntő fontosságú és éppen ezért a világ legjobb zenekarait folyamatosan vendégül látó angol és most már írországi piacon.
– Tudtuk: itt és most a nüanszok és a zenei teljesítmény lesz a döntő, a friss bemutatkozóknak járó, esetenként udvarias figyelemre nem építhettünk. András egy merész koncepció alapján pont olyan művek mellett döntött – Mozart 40. szimfóniája, Beethoven Eroica szimfóniája vagy Bartók 3. zongoraversenye, melyet a BBC Promson egy hónapja a Budapesti Fesztiválzenekar is előadott –, amelyek a klasszikus kánon részei, és a kritikusok több alkalommal is hallhatják őket a legnagyobbak előadásában. Azt hiszem, András éppen azt akarta dűlőre vinni egyértelmű megmérettetésben, hogy hol vagyunk, hol a helyünk a nemzetközi élmezőnyben. Az én dolgom ezúttal leginkább az volt, hogy a hatalmas munka és a művészi teljesítmény áttörje a valóban meghatározó angol média frontvonalát, és annak ellenére címoldalon jelenjünk meg a legnagyobb kritikusok írásaiban, hogy a dolgok normális rendje általában az, hogy hosszú évek szívós aprómunkájával talán a negyedik, ötödik sikeres turné után kezdenek kiemelten foglalkozni egy-egy zenekarral – mondta.
Hozzátette, szeptember közepe a legkeményebb időszak, amikor indul az évad, s a sztárok és sztárzenekarok egymás után lépnek fel a műértőket és sznobokat egyaránt mágnesként vonzó hangversenyeken.
A Cadogan Hallban megrendezett döntő fontosságú koncertünkkel egy időben tartották a Barbican Centerben a londoni közönségkedvenc zenekar, a London Symphony Orchestra nyitókoncertjét, amely egyúttal az épp leköszönő Sir Simon Rattle-t követő Sir Antonio Pappano által jegyzett új időszak első hangversenye volt… Amikor a The Telegraph és a Guardian angol kimértséghez képest szuperlatívuszokban bővelkedő cikkei megjelentek, tudtam, tudtuk, hogy világsikert arattunk. A legjelentősebb szakmai, kritikai portálok, a Seen and Heard, az ArtsDesk, a Bachtrack a legkisebb részletekbe menő, egyes szólistáinkat névvel is kiemelő, elképesztően pozitív kritikákat közöltek
– fejtette ki.
A The Telegraph vezető zenekritikusa és egyben a Royal Academy of Music professzora, Ivan Hewitt már cikke kezdetén a „fenséges”, „nagyszerű” jelzővel illette a zenekart a guildfordi G Live-ban adott koncert után, nem mellesleg megdicsérve a magyar kulturális kormányzatot is, hogy egy Londonhoz képest kevésbé jelentős helyszínen zajló turnéfellépést is büszkén támogat, szemben az angol kormányzati gondolkodással, amely egy klasszis zenekart sztárszólistával csak a legnagyobb helyszíneken lenne hajlandó támogatni.
A The Guardian egyik legszigorúbb és Angliában közintézménynek számító kritikusa, Tim Ashley a londoni koncertet követően már a cikk címében kiemelte, hogy Keller András egy született kamarazenész zenei részletek iránti ritka ösztönével irányítja a zenekart, amelyet lenyűgözőnek talált.
Az egyes művek előadását elemezve a zenekar játékát rendkívül kifinomultnak, egyszersmind a legapróbb részletekig koncentráltnak írja le. A hangzást tekintve a tisztaságot és a zenei gazdagságot emelte ki, egyszerűen kitűnőnek nevezve a Concerto Budapestet. A neves skót zenei szakíró, Gregor Tassie a Seen and Heard hasábjain a „csodálatos” jelzővel illette a Concerto Budapest edinburgh-i koncertjét, amely egyben az Usher Hall legendás vasárnapi koncertsorozatának nyitóhangversenye volt. Csajkovszkij 5. szimfóniájának előadását az egyik legnagyobb orosz karmester, Jevgenyij Mravinszkij zenekarának elképesztően fegyelmezett játékához hasonlította, és cikkét így zárja: „Pompás koncertet hallhattunk egy virtuóz zenészekből álló zenekartól, akik a magyar zene kiemelkedő nagykövetei.” Boyd Tonkin, a The Art Desk kritikusa jól megérdemelt zajos ünneplésről ír, a BachTracken pedig Andrew Larkin a „roppant lenyűgöző” és „tagadhatatlanul lebilincselő” jelzőkkel illeti a dublini előadást, elragadtatással beszélve a hegedűk lágy, tiszta hangjáról és a zenekar kamarazenei játékmódjáról.
A kritikákat olvasva egyértelműen kiderül: nagyon jól láthatóan egy újabb magyar zenekar került fel a nemzetközi térképre.
Borítókép: Keller András Edinburgh-ban (Fotó: Concerto Budapest/Mudra László)
