A Margaritát egyébként ugyancsak kiválóan játszó Szász Júlia egy interjúban így értelmezte a darabot, amely szerinte a szerelemről és a hűségről szól:
A nőnek van férje, de a házassága boldogtalan, a Mester jelenti neki a megváltást. A Mester pedig, amikor a darabban megismerjük, már a bolondokházában van. Maga rejtőzött el ide Margarita elől is, mert fél, hogy titokzatos műve, a Pilátusról szóló regény a szerelmére veszedelmet hoz. Margarita mindenhol keresi a Mestert, akit mindenekfelett szeret, és akiről tudja: regénye zseniális. Mindkettőt meg akarja menteni: a művet és szerelmüket. És Margarita bizony szó szerint az ördögtől se fél, hiszen elfogadja Wolandnak a meghívását a titokzatos boszorkánybálra, és kiállja a szörnyű próbát a Mesterért…
Hát rendben, bár nem egészen világos, hogyan szerethet bele ez az eltökélt és bátor asszony abba a pipogya alakba, akivé a Mestert formálta Trill Zsolt. Nem egészen világos, miért lesz amolyan kommunista kiáltvány Ha-Nocri legfontosabb mondanivalója. És ha már az lett, miért veszélyes ez a kommunista Moszkvában. Végül az sem világos, miért rendezi meg az egész históriát a Sátán – mert mint kiderül, ő rendezi – onnan kezdve, hogy Margarita kéjig szaladó élvezetet lel a Mester regényében, egészen odáig, míg elhangozhat a procurator bűnhődését elengedő mágikus oldás: szabad vagy Poncius Pilátus lovag. Ha így látjuk a történetet, akkor nemcsak alakok válnak fölöslegessé, de teljes jelenetsorok is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!