Jon Fosse norvég író-drámaírónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését. A díjat „olyan innovatív színdarabokért és prózáért kapta, amelyek hangot adnak a kimondhatatlannak” – hangsúlyozta a szerzőt bemutatva Mats Malm, a Svéd Akadémia titkára. Az 1959-ben született író, drámaíró a díjjal 11 millió svéd koronát (368 millió forintnyi összeget) kap.
Jon Olav Fosse gazdag, nynorsk (újnorvég) nyelven írott életműve sokféle műfajt ölel fel a színdaraboktól és regényektől a versesköteteken, esszéken át a gyerekkönyvekig – fogalmazott Anders Olsson, az irodalmi Nobel-bizottság elnöke az író nobelprize.org honlapon olvasható életrajzában.
A kortárs norvég és a világirodalom egyik legjelentősebb alakját sokan a mai Ibsenként emlegetik.
Műveit több mint negyven nyelvre fordították le, magyarul is több kötete olvasható, többek között a Trilógia (Álmatlanság, Olav álma, Esti dal) és a Szeptológia, és színművei (Valaki jön majd) is elérhetőek. 2010-ben megkapta a Nemzetközi Ibsen-díjat, 2015-ben pedig az északi országok legfontosabb művészeti elismerését, az Északi Tanács Irodalmi Díját.
Fő műve az 1250 oldalas Szeptológia
Jon Fosse 1959-ben született Haugesundban, a norvég nyugati partvidéken. 1983-ban debütált Raudt, svart című regényével, amely sok tekintetben megadta az alaphangot későbbi munkásságához. Fosse európai áttörését drámaíróként Valaki jön majd című színművének Claude Régy által rendezett 1999-es párizsi bemutatója hozta meg. „A nyelv és a drámai cselekmény radikális redukciójával a legerősebb emberi érzelmeket, a szorongást és a tehetetlenséget fejezi ki a legegyszerűbb hétköznapi kifejezésekkel” – fogalmazott Anders Olsson.
Stengd gitar (Zárt gitár) című 1985-ös második regényében Fosse egyik fő témájának, a határozatlanság kritikus pillanatának megrázó változatát mutatja be. Egy fiatal anya elhagyja a lakását, hogy szemetet dobjon le az aknába, de kizárja magát, miközben gyermeke még mindig bent van. Segítséget kellene kérnie, de nem tudja megtenni, mivel nem hagyhatja magára gyermekét.
Kétségtelen, hogy Fosse bátorsága, amellyel megnyílt a mindennapi élet bizonytalanságai és szorongásai előtt, az oka annak a rendkívüli elismerésnek, amelyet a nagyközönség körében kapott
– olvasható az életrajzban. Korai prózájának kiemelkedő műve a Reggel és este című kisregénye, amelyben az idős főhős történetén keresztül az élet és halál kérdéseivel foglalkozik.
Szerelemről és erőszakról szóló, erős bibliai utalásokat tartalmazó Trilógia című művével (Álmatlanság, Olav álma, Esti dal) 2015-ben elnyerte az Északi Tanács Irodalmi Díját. Fosse prózai fő műve azonban a 2021-ben befejezett, 1250 oldalas Szeptológia. A monológ formájában megszólaló regényben egy idős művész beszél önmagához, mint egy másik személyhez. A szöveg látszólag végtelenül, mondattörések nélkül halad előre. Minden része ugyanazzal a mondattal kezdődik, és ugyanazzal az Istenhez intézett imával zárul. Fosse Engel med vatn i augene című első verseskötete 1986-ban jelent meg. A költészet fontos szerepet játszott életművében, összegyűjtött verseit legutóbb Dikt i samling (2021) címmel adták ki.
Fosse a negyedik norvég író, aki megkapta az irodalmi Nobel-díjat, de már csaknem egy évszázad telt el a legutóbbi díjazott, Sigrid Undset 1928-as elismerése óta.
A többség nem olvasott még Fosse-könyvet
Érdekesség, hogy a Nobel-díj hivatalos oldalán, a nobelprize.org-on indítottak egy szavazást, melyben arra kíváncsiak, olvastak-e a portálra látogatók bármilyen művet Fosse-tól. A voksolás csütörtök délutáni állása alapján a több mint 3100 szavazó 88 százalékának a szerző egyetlen művét sem volt még szerencséje elolvasni. (Azonban a Nobel-díj elnyerését követően jellemzően megugrik egy-egy író olvasottsága.)
Eddig egy magyar nyert irodalmi Nobel-díjat
Az irodalmi Nobel-díjat 1901 óta 116. alkalommal ítélték oda, a kitüntetést hét alkalommal (1914-ben, 1918-ban, 1935-ben, valamint 1940–1943 között) nem osztották ki, a 2018-as díj odaítélését pedig az akadémiát megrázó botrány miatt 2019-re halasztották. A kitüntetettek száma 120, mivel négy alkalommal (1904-ben a francia Frédéric Mistral és a spanyol José Echegaray, 1917-ben a dán Henrik Pontoppidan és Karl Gjellerup, 1966-ban az izraeli Smuél Joszéf Agnon és a német Nelly Sachs, 1974-ben a svéd Harry Martinson és Eyvind Johnson) megosztva részesültek az elismerésben. A díjat hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át.
Az irodalmi Nobel-díjat általában az életműért ítélik oda, de a Svéd Akadémia kilenc alkalommal ki is emelte a kitüntetett egy alkotását: Theodor Mommsen A rómaiak története (1902), Carl Spitteler Olimpiai tavasz (1919), Knut Hamsun Az anyaföld áldása (1920), Wladyslaw Reymont Parasztok (1924), Thomas Mann A Buddenbrook ház (1929), John Galsworthy A Forsyte Saga (1932), Roger Martin Du Gard A Thibault család (1937), Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger (1954), valamint Mihail Solohov Csendes Don (1965) című művét.
Az eddigi egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjas a 2016-ban elhunyt Kertész Imre, aki 2002-ben részesült a kitüntetésben, az indoklás szerint írói munkásságával „az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”. A díj idei magyar esélyesei között emlegették Krasznahorkai Lászlót és Nádas Pétert is.
A legfiatalabban, 41 évesen az angol Rudyard Kipling (1907), a legidősebben, 88 évesen a brit Doris Lessing (2007) kapta meg a díjat. A kitüntetettek közül mindössze kilencen vannak, akiket ötvenéves koruknál fiatalabban ismert el a Svéd Akadémia. A legidősebb élő kitüntetett az 1931-ben született Alice Munro kanadai írónő, aki 2013-ban kapta meg a díjat, és ő az egyetlen díjazott, aki csak novellát írt.
A díjazottak 25 különböző nyelven alkottak, a legtöbben angolul. A díjazottak között mindössze 17 nő van, az első 1909-ben a svéd Selma Lagerlöf volt, a legutóbbi pedig a 2022-ben kitüntetett francia Annie Ernaux.
Ketten visszautasították az elismerést
A kitüntetést ketten nem vették át. Az orosz Borisz Paszternak 1958-ban elfogadta, de aztán a szovjet hatóságok nyomására, szándéka ellenére vissza kellett utasítania a díjat. 1964-ben a francia Jean-Paul Sartre nem vette át a kitüntetést, mert minden hivatalos elismerést elutasított. Halála után egy író kapta meg a díjat, 1931-ben a svéd Erik Axel Karlfeldt. (A Nobel-díj 1974 óta már nem adható posztumusz.)
A díjazottak sorában a legmeglepőbb Sir Winston Churchill brit miniszterelnök neve, akit 1953-ban Nobel-békedíjra is jelöltek, de végül az irodalmi Nobel-díjat nyerte el. Nagy meglepetést váltott ki és nagy vitákat is kavart Bob Dylan amerikai énekes-dalszerző 2016-os irodalmi Nobel-díja is.
Borítókép: Jon Fosse (Fotó: AFP/Jessica Gow)
