Lengyel és magyar szívvel, határtalanul

„Magyarországtól elbúcsúzni olyan érzés, mint amikor az ember búcsút vesz a menyasszonyától. Nem megy könnyen, előre látni, hogy előbb vagy utóbb újból találkozunk”– írta Waclaw Felczak emlékirataiban. A magyar kultúrát és történelmet jól ismerő, harminc éve elhunyt lengyel történészprofesszorról megjelent új tanulmánykötet, az Europa centralis bemutatója is az Eötvös Collegiumban volt, az emlékkonferencián.

Forrás: Facebook/Lengyel Intézet

Már a konferencia-helyszín választása is történelmi indíttatású volt, hiszen Waclaw Felczak az ELTE Eötvös Collegiumában tanult 1938–39-ben mint egyetemi hallgató, majd 1987 őszén ugyanitt vendégtanárként volt jelen, három hónapon át. Fontos hozzátenni, hogy a professzor vendégtanári előadásainak nagy hatása volt arra, hogy anno megalakult a Fidesz, és 1991-ben a párt Felczak professzort a tiszteletbeli tagok sorába is emelte.

Waclaw Felczak portréja. Forrás: ELTE

Az Eötvös Collegiumban tartott rendezvényen a kötet bemutatója mellett több előadás is elhangzott, valamint ünnepélyesen megkoszorúzták a Felczak professzor előadóteremben található emléktáblát is. A záróesemény egy Waclaw Felczak életét bemutató film vetítése volt, valamint egy beszélgetés a rendezővel, Grzegorz Kubaszkovval és a film történész szakértőivel.

Az Europa centralis című kötetet Körmendy Adrienne történész-levéltáros-diplomata ismertette. Megtudhattuk, hogy a kötet első, rövidebb fele a lengyel történész visszaemlékezéseit mutatja be, a második rész pedig a professzor tanulmányait. A könyv egyik fordítója, Petneki Noémi a szerkesztők mellett a kötet többi fordítóját is méltatta, így Balázs István Miklóst, Mitrovits Miklóst, valamint Danyi Gábort, Pálfalvi Lajost és egy ismeretlen, csak monogramját jelölő fiatalt, aki Felczak professzor előadásainak egy részét annak idején lejegyezte. Köszönetet mondtak még a köteten dolgozó további alkotóknak: a fordításokat egybevető Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész-művelődéstörténésznek, valamint Kovács István költő-műfordító-történésznek is, aki egyben az előszót is írta. Petneki Noémi felidézte a még gyerekkorában megismert, akcentussal magyarul beszélő, kék szemű Felczak alakját. Emberismeretből vett leckének érezte a fordítói munkát: 

a megalkuvást nem tűrő és többnyire a lehetséges együttműködést kereső, bátor és mégis szerény professzor alakját még jobban megismerte, valamint a lengyel történelem ellentmondásos időszakait is.

Kihívásnak érezte Pálfalvi Lajos korábbi fordítását és saját fordítását ötvözni, valamint szó esett a magyaros fordítás nehézségeiről is, mivel Felczak visszaemlékezéseinek sajátos stílusa komolyabb feladat elé állította.

Az emléktábla a koszorúzás után. Fotó: Csáky Mátyás/Wacław Felczak Alapítvány

Az Europa centralis magyar kiadásában a visszaemlékezéseket követik a tudományos cikkek, a lengyel kiadásban fordítva van. Körmendy Adrienne szerint a magyar kiadás hangsúlyozni akarta, hogy a hazafiság Felczak élete része volt, s ez a szolgálat szorosan összefüggött tudományos munkásságával is. Hogy vajon azért választotta ezt a magyar témát, mert patrióta volt, vagy inkább történész mivoltából következett az, hogy ő a magyar vonalon vállalt szolgálatot, ez Körmendy Adrienne szerint történészi kutatás tárgya lehet, valamint az olvasók is eldönthetik a könyv alapján.

A kötetben helyet kapott Balázs István fordításában a Marian Zdziechowski-esszékötetbe írt izgalmas Felczak-féle recenzió is. Ennek kapcsán Körmendy Adrienne azt tudakolta, hogy a fordító szerint Felczak milyennek látta a magyarbarátság és a szlávizmus viszonyát.

Balázs István hangsúlyozta, hogy a kötetben kiváló, olvasmányosan megírt recenziók is helyet kaptak. Jó tudni a Zdziechowski-esszék kapcsán, hogy a lengyel politikai gondolkodásban a közép-európai együttműködés valamilyen formában mindig jelen van. Egy közös nézőpont jellemzi ezeket – bár Felczak ezt történészként meg tudta haladni, emelte ki Balázs István –, az a politikusi gondolat, hogy ezen együttműködések élén valamilyen formában mindig Lengyelország áll. 

Felczak professzor nyelvismerete, magyarországi utazásai alapján persze sokkal közelebbről ismerte az itteni helyzetet, ez meglátszik a recenziók mellett saját tanulmányaiban is.

Felczak oktatói munkássága kapcsán Balázs István elismerte, hogy mindig érződik a professzor munkáin ennek hatása: bár sosem kioktató jelleggel, mégis határozottan figyelmeztet arra, hogy a nemzetiségi kérdés milyen sok ponton válik neuralgikussá a magyar történelemben, ez pedig tőle teljesen elfogadható észrevétel.

Körmendy Adrienne történész és a kötet fordítói: Balázs István és Petneki Noémi. Fotó:Csáky Mátyás/Wacław Felczak Alapítvány

Körmendy Adrienne a lengyel–magyar barátságot is említette még, mivel a történelemtudós tanulmányait olvasva úgy látja, megtaláljuk a választ arra, hogy 

ez a kapcsolat egyrészt személyes és társadalmi vonatkozású, ez a legfontosabb, de ezenkívül igen kiemelkedő a politikai együttműködés szintje. 

A kötet záróértékelésekor szó esett még a gondolkodás csiszolására alkalmas írások fontosságáról, valamint a fordítás nyelvi szépségéről is.

Borítókép: Waclaw Felczak újsággal a kezében a budapesti Lengyel Intézetben, 1939 (Forrás: Facebook/Lengyel Intézet)

 „„