Nem könnyű befogadni a Cicaverzum csavart valóságát

Bíztam benne, hogy nem fog beugrani Sabrina, a tiniboszorkány és Salem nevű macskája a Cicaverzum nézése közben, de sajnos megtörtént. Szeleczki Rozália filmjében is van egy beszélő fekete macska, igaz, ő nem a világot, hanem Fánit, a harmincéves szingli lányt szeretné meghódítani. Az analógia miatt már eleve hendikeppel indulhat a néző, s bár a rendezői intenció – sokkal jobban le lehet írni a valóságot, ha kicsit meg van csavarva – világos, a groteszkbe hajló, kissé elemelt világú történet nehezen válik befogadhatóvá.

Abszurd szerelmi háromszög egy rejtélyes fekete macskával a főszerepben – olvasható Szeleczki Rozália filmjének leírása. Több se kell az egyszeri nézőnek, hogy a moziműsort böngészve azon nyomban egy másik filmre görgessen, vagy épp ellenkezőleg, úgy van vele, itt egy sajátos humorú, szürreális történet egy elsőfilmes magyar rendezőtől, lássuk, mire képes. Az már a trailer alapján látható, hogy 

a Cicaverzum szakít a romkomhagyományokkal és annak színes-szagos-nyálas eszköztárával, de úttörő a tekintetben is, hogy ez az első olyan hazai élőszereplős mozifilm, amely egy emberi személyiséggel felruházott, beszélő állattal készült. 

Hogy miért döntött így Szeleczki Rozália? Szerinte a macskamotívum egy szórakoztató eszköz, amellyel szabadabban, humorral mesélhetünk emberi tapasztalatokról: magányról, félelmekről, szerelemről, megnyugvásról. A konkrét ötletet pedig egy „macskás” barátja adta, aki egyszer elsütötte azt a poént, hogy ameddig ő lemegy a boltba, addig a macskája elkezd neki udvarolni. A kérdés csak az, mennyire sikerül kibontani a macskamotívumot, és hogy ezen keresztül mennyire tud összeérni, összhangba kerülni az abszurd és a reális világ. 

Tordai Teri, Udvaros Dorottya, Lestyán Attila, Martin Márta és Szeleczki Rozália a forgatáson (Fotó: Glódi Balázs/Lupa Pictures)

A történet szerint a harmincéves Fáni (Törőcsik Franciska) menekül a szerelemtől, hiszen ha megtetszik neki egy férfi, azonnal a halálát vizionálja. Ez már a film első képkockáiból kiderül. Fáni 30. születésnapját a temetőben, apja sírjánál ünneplik, egy óvatlan pillanatban megbotlik, egy helyes sírásó fiú azonban elkapja a lányt. Amint hozzáér Fánihoz, ő egyből vérbe fagyott holttestét látja, majd azt mondja: „Ez nekem nem megy.” És ez így megy minden olyan jelentkezőnél, aki tetszik a lánynak. Ha már temető és abszurd, a film felütése a zseniális brit sorozat, a Fleabag egyik epizódjára emlékeztet, amelyben a főszereplő Phoebe Waller-Bridge édesanyjuk sírjánál a szellentésről beszélget a nővérével. Épp annyira váratlan egy ilyen dialógus a temetői környezetben, ahogy Szeleczki filmjének első snittjei. És ahogy a Fleabag általában szélsőséges reakciót vált ki a nézőből (vagy imádják vagy utálják), hasonló várható a Cicaverzumnál is. Hogy macskás hasonlattal éljek, a néző vagy felveszi a fonalat egyből, aztán rágja, pofozgatja a gombolyagot végkimerülésig, vagy akárhogy is próbálkozik, sehogy sem fogja tudni beleakasztani a karmát.

Fáni traumájának origója édesapja korai elvesztése, innen eredeztethető, hogy nehezen kapcsolódik a férfiakkal, és persze onnan is, hogy három erős női minta van jelen az életében: édesanyja (Udvaros Dorottya), nagymamája (Tordai Teri) és nagynénje (Martin Márta). Férfiminta hiányában melósabb a társkeresés, egyáltalán annak meghatározása, mire is vágyunk a másiktól. A női trió jelenetei a Cicaverzum legszórakoztatóbb pontjai, miattuk mindenképp érdemes megnézni a filmet. De remek választásnak bizonyult Törőcsik Franciska is: lubickol az érezhetően rá szabott szerepben, ahogyan a Sima cica búgó hangját adó Patkós Márton is.

A gengszter rapper macska (Fotó: Glódi Balázs/Lupa Pictures)

Ám nyitottság ide vagy oda, amikor Fánira rátalál a szerelem egy macska személyében, rettentő kellemetlenül érzi magát a néző (legalábbis e cikk szerzője), a furcsa érzés pedig nehezen engedi, hiszen kiderül, hogy ő nem csak egy beszélő macska, hanem egy narcisztikus gengszter rapper macska. Igen, lehet még fokozni. A gengszter rapper macskának stúdiófelvétele is van a filmben, bár szövegelését csak Fáni hallja, a mikrofonban mindössze nyávogás hallható. Aztán súlyosbításként ott van Csobot Adél, bár talán ő mozog a legkomfortosabban e Szeleczki Rozália által megálmodott szürreális világban. Amely világba beleférhet a kérdés, vajon egy macsó macska vagy egy hús-vér férfi az igazi.

A film egy önismereti út bemutatása, egy traumafeldolgozás, amely a gyerekkorunktól hordozott sérüléseinkkel való szembenézésről, a kapcsolódás nehézségeiről szól, valamint képet ad a minket körülvevő abszurd világról, ahol lassan már semmi nem elképzelhetetlen. De mindenekelőtt egy gondolat- és műfajkísérlet – egy első nagyjátékfilmes rendezőnél ez belefér –, ám e kísérlettel a Cicaverzum aligha tesz szert nagy népszerűségre.

Mindannyian éreztük már magunkat elveszettnek, kiábrándultnak, megszállottnak egy párkapcsolatban, de sosem szeretnénk ennyire mélyre kerülni, és reméljük, az sem válik jelentésessé, hogy péntek 13-án jelenik meg egy fekete macskáról szóló írás.

Borítókép: Jelenet a Cicaverzum című filmből (Fotó: Glódi Balázs/Lupa Pictures)