Nem könnyű befogadni a Cicaverzum csavart valóságát

Bíztam benne, hogy nem fog beugrani Sabrina, a tiniboszorkány és Salem nevű macskája a Cicaverzum nézése közben, de sajnos megtörtént. Szeleczki Rozália filmjében is van egy beszélő fekete macska, igaz, ő nem a világot, hanem Fánit, a harmincéves szingli lányt szeretné meghódítani. Az analógia miatt már eleve hendikeppel indulhat a néző, s bár a rendezői intenció – sokkal jobban le lehet írni a valóságot, ha kicsit meg van csavarva – világos, a groteszkbe hajló, kissé elemelt világú történet nehezen válik befogadhatóvá.

Fáni traumájának origója édesapja korai elvesztése, innen eredeztethető, hogy nehezen kapcsolódik a férfiakkal, és persze onnan is, hogy három erős női minta van jelen az életében: édesanyja (Udvaros Dorottya), nagymamája (Tordai Teri) és nagynénje (Martin Márta). Férfiminta hiányában melósabb a társkeresés, egyáltalán annak meghatározása, mire is vágyunk a másiktól. A női trió jelenetei a Cicaverzum legszórakoztatóbb pontjai, miattuk mindenképp érdemes megnézni a filmet. De remek választásnak bizonyult Törőcsik Franciska is: lubickol az érezhetően rá szabott szerepben, ahogyan a Sima cica búgó hangját adó Patkós Márton is.

A gengszter rapper macska (Fotó: Glódi Balázs/Lupa Pictures)

Ám nyitottság ide vagy oda, amikor Fánira rátalál a szerelem egy macska személyében, rettentő kellemetlenül érzi magát a néző (legalábbis e cikk szerzője), a furcsa érzés pedig nehezen engedi, hiszen kiderül, hogy ő nem csak egy beszélő macska, hanem egy narcisztikus gengszter rapper macska. Igen, lehet még fokozni. A gengszter rapper macskának stúdiófelvétele is van a filmben, bár szövegelését csak Fáni hallja, a mikrofonban mindössze nyávogás hallható. Aztán súlyosbításként ott van Csobot Adél, bár talán ő mozog a legkomfortosabban e Szeleczki Rozália által megálmodott szürreális világban. Amely világba beleférhet a kérdés, vajon egy macsó macska vagy egy hús-vér férfi az igazi.

A film egy önismereti út bemutatása, egy traumafeldolgozás, amely a gyerekkorunktól hordozott sérüléseinkkel való szembenézésről, a kapcsolódás nehézségeiről szól, valamint képet ad a minket körülvevő abszurd világról, ahol lassan már semmi nem elképzelhetetlen. De mindenekelőtt egy gondolat- és műfajkísérlet – egy első nagyjátékfilmes rendezőnél ez belefér –, ám e kísérlettel a Cicaverzum aligha tesz szert nagy népszerűségre.

Mindannyian éreztük már magunkat elveszettnek, kiábrándultnak, megszállottnak egy párkapcsolatban, de sosem szeretnénk ennyire mélyre kerülni, és reméljük, az sem válik jelentésessé, hogy péntek 13-án jelenik meg egy fekete macskáról szóló írás.

Borítókép: Jelenet a Cicaverzum című filmből (Fotó: Glódi Balázs/Lupa Pictures)