Zagor és Edgar Allan Poe közös küldetése egy baljós mocsár mélyén

A Rejtélyes lápvidék számos hatásos elemet tartalmazó történet, egy igazán szemrevaló lápvidéki teremtménnyel, továbbá néhány jól megválasztott Poe-idézettel. Aki hangsúlyosan természetfeletti történetre, esetleg horrorra számít, annak némiképp mást nyújt, mint amit várt, de a westernközegbe helyezett kalandtörténetek kedvelőinek mindenképpen kellemes perceket szerez majd.

2023. 10. 16. 19:00

A Rejtélyes lápvidék kompozíciója tehát kissé zsúfolt – talán ennek tudható be, hogy a történet írója nem szentelt túl sok figyelmet sem Poe-nak, sem a vizek asszonyának.

*Kockák a Zagor 4. – Rejtélyes lápvidék című képregényből Forrás: Anagram kiadó*

Bár a cselekmény az újságíró-titkos ügynök kutatása következtében veszi kezdetét, Poe-nak csekély számú teendője akad e történetben – azt elvégre mégsem tarthatjuk fontos feladatnak, hogy előszeretettel emelgeti a whiskys poharat. („Egyedül inni balszerencsét hoz”, figyelmezteti az egyik beszélgetőtársa, mire ő csak annyit mond: „Egyáltalán nem inni sokkal rosszabb!”)

Ami pedig a lápon rejtőző, titokzatos teremtményt illeti, róla a történet végére sem tudunk meg sokkal többet, mint amennyi az első harmadában nyilvánvalóvá válik: az ingoványos területre lépő rosszakkal, jókkal is egyaránt úgy bánik, ahogy azok megérdemlik.
Ám, hogy

pontosan ki is ő, hogyan került a mocsárvidékre, megjelenésében miért emlékeztet egy asszonyra, akinek ujjai helyén medvekarmok meredeznek (miért pont medvekarmok? és ha már azok, hogy lehet, hogy a lény megjelenésében semmi más nem emlékeztet egy medvére?), arról semmit sem tudunk meg. Ahogy az is homályban marad, mivel magyarázható, hogy belelát az emberek szívébe?

A történet írója, Antonio Zamberletti tehát elmulasztja személyiséggel felruházni, háttértörténettel ellátni ezt a két alakot, akik – bár az elején még igazán érdekesnek tűntek – a cselekmény előrehaladtával mellékszereplővé halványulnak.

A középpontban természetesen a rosszfiúkkal többször összecsapó Zagor áll, ki más, és bár a Kőbaltás Szellem mindent megtesz azért, hogy fenntartsa az olvasó érdeklődését, a mocsárban folytatott macska-egér harc kimeríti a hasonló hajszák eszköztárát, így egy ponton túl nem sok újdonsággal szolgál.

De persze a Rejtélyes lápvidék jó ötleteket és hatásos megoldásokat is tartalmaz: a megfelelő helyen szerepel benne például néhány sor Poe A tündér szigete című rövid esszéjéből. (Az eredeti címén The Island of the Fay – először 1841-ben publikált – mű jelentősége, hogy megelőlegezi Poe egyik főművét, az 1848-as Eureka című nagyesszét.)
És a történet végén az újságíró-titkos ügynök igazán szép – bár Zamberletti részéről kissé önfelmentő – szavakkal összegzi a kaland tanulságait:

Az embereknek szükségük van arra, hogy hihessenek a legendákban és az álmokban… Olykor a valóság olyan ocsmány és kegyetlen, hogy az egyetlen vigasz, ami marad nekik, az egyetlen menekülés a gyakran fájdalomtól és nyomorúságtól terhes létezésükből, ha elvesznek a mesék ölelésében… Vagyis jobb, ha némely dolgot magyarázat nélkül hagyunk. Ha megmarad olyan illúziónak, amiben még hihetnek.

És ha már képregény, essen pár szó a rajzokról is! Allessandro Chiarolla képei dinamikusak, és ami a természeti környezetet illeti, igencsak atmoszferikusak és kifejezők.

Az oldalakat forgatva az olvasónak az az érzése támad, hogy életre kel körülötte a lápvidék: állatok neszeznek, indák tekergőznek, és ha nem néz a lába elé, a következő lépésnél elnyelheti a mocsár…

Az emberek ábrázolása viszont már távolról sem hibátlan: a karok és a lábak olykor aránytalanul hosszúak, a fejek nem mindig illeszkednek pontosan a testre, Zagor pedig legalább két képkockán olyan, mintha félmeztelen lenne, holott az összes többin rendíthetetlenül viseli jellegzetes piros-sárga-fekete felsőjét.
De persze Chiarolla már benne van a korban – 1942-ben született, a hetvenes évek eleje óta rajzol képregényeket, 1985-től a Zagor alkotógárdájának tagja –, így nem biztos, hogy szemrehányással kell illetnünk mindezért.
Összegezve: a Rejtélyes lápvidék gyengeségektől sem mentes, de számos hatásos elemet tartalmazó papírmozi,

egy igazán szemrevaló lápvidéki teremtménnyel, továbbá néhány jól megválasztott Poe-idézettel. Aki hangsúlyosan természetfeletti történetre, esetleg horrorra számít, annak némiképp mást nyújt, mint amit várt, de a westernközegbe helyezett kalandtörténetek kedvelőinek mindenképpen kellemes perceket szerez majd!

Rajongói vélemény a Rejtélyes lápvidék– La palude dei misteri – című Zagor-képregényről (olasz nyelven)

A(z eredeti) méret a lényeg?

A Zagor 4. – az előző három kötettel ellentétben – az eredeti olasz formátumában jelenik meg, vagyis a sztenderd méretben.
„Ez változást jelent az Anagram Comicsnál eddig megismert, A/4-es kivitelű Zagor albumokhoz képest. Az a méret a jelenlegi viszonyok között jelentős áremelést tenne szükségessé – ezt pedig nem tartjuk a magunk számára követendő iránynak” – olvasható a kiadó Facebook-oldalán közzétett közleményben.
A kommentekből kitűnik, hogy az olvasók kedvezően fogadták a hírt: „Sokkal jobb ez az eredeti méret!”, írja egyikük. Míg egy másik így reagált: „Menő volt az A/4-es méret, de az olasz meg annyira kellemesen kézre esik, hogy ennél nem is kell jobb!”

(Zagor 4.: Rejtélyes lápvidék. Anagram kiadó, 2023, 199 oldal. Ára: 3900 forint.)