Emlékeztettek arra, hogy a koronázóvárost nagyon korán, Európában is szinte egyedülálló módon már a XI. század elején kőfallal vették körül, ráadásul nemcsak egy kis részét, hanem – a szakemberek jelenlegi tudása szerint – a teljes belvárost, ami kuriózumnak számított akkoriban, egyben mutatja a város jelentőségét. E fal maradványainak nyomait kutatják most a nemzeti emlékhelyen a három hónappal ezelőtt elvégzett talajradarozás által kijelölt helyszíneken, ahol a feltételezések szerint a középkori városfal alapozását, fagerendákat rejt a föld.
Pokrovenszki Krisztián, a Szent István Király Múzeum főigazgatója, ásatásvezető régész közölte, hogy törmelékek, faragott kövek, cserépdarabok bukkantak elő eddig a tervásatáson. Hozzátette, hogy a középkori fal vonalát a tervek szerint egy méter mélységben érik el.
Az újabb tudományos módszerek segítségével korábban kiderült: a városfal hossza mintegy másfél kilométer volt, építéséhez pedig rengeteg faanyagot használtak. Amennyiben a nemzeti emlékhelyen is sikerül megtalálni ezeket a fagerendákat, akkor a dendrokronológiai kutatásoknak köszönhetően kiderülhet az is, hogy ez a szakasz pontosan mikor épült, és – közvetve – megbízhatóan lesz datálható a Szűz Mária prépostsági templom építésének ideje is, hiszen erre jelenleg csak közvetett utalások vannak.
Borítókép: Talajradaros vizsgálat a Nemzeti Emlékhelyen (Fotó: Simon Erika / Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata)
