Nekem minden visszajelzés nagyon fontos. Örülök, hogy a közönség így viszonyul hozzám, de én általában mindenféle kritikát − legyen az akár pozitív, akár építő jellegű, negatív vélemény − hálásan fogadok, mert mindkettő egyaránt elgondolkodtatja az embert. Az ilyen pozitív visszajelzés azért kényesebb dolog, mert arra kényszeríti az embert, legalábbis engem mindenképpen arra ösztönöz, hogy mostantól még jobban dolgozzak és teljesítsek. Számomra ez erről szól
− hangsúlyozta a színművész, hozzátéve, hogy a színházban az előadások közben érkeznek a legfontosabb visszajelzések.
− Akár komoly hangvételű darabban, akár könnyedebb hangulatú vígjátékban játszik az ember, mindig az előadás során érkező jelzések a legfontosabbak. Hiszen a színháznak éppen az a varázsa, és én azért szeretem végtelenül, mert azonnal van visszacsatolás. Ott és akkor meg kell történnie valaminek, meg kell születnie egy pillanatnak. Aznap, amikor előadásom van, nem véletlenül kelek föl, hanem azért, mert találkám lesz akár több száz emberrel. És arra nekem készülnöm kell. Hogyha nem sikerült egy előadás, az is jel, és a következő alkalommal tudok rajta javítani. De a legfontosabb, hogy a nézők jöjjenek, mert nélkülük nincs színház − hangsúlyozta Trill Zsolt, aki arról is beszélt, számára miben rejlik egy színházi produkció igazi értéke.
− Azok az előadások, amelyekben részt veszek, és amelyeket évadról évadra kiválasztanak számomra, nem véletlenül léteznek; mindegyikük mögött van egy cél, egy üzenet.
Az, hogy részt veszek-e egy darabban, minden alkalommal egy tudatos választás, döntés azzal kapcsolatban, hogy szeretném-e közvetíteni a benne rejlő gondolatokat. Örömmel tölt el, ha ezek olyan mélyebb üzenetek, amelyek univerzálisak, ugyanakkor mégis szorosan kapcsolódnak hozzánk és a mindennapjainkhoz.
Az előadásoknak nem szájbarágós kijelentéseket kell tartalmazniuk, hanem olyan gondolatokat, amelyek hosszabb távon hatnak az emberre. Az az igazán értékes előadás, ami hosszú távon is hat ránk és emlékezetünkben marad, ami napok vagy hetek múltán is felidéz valamit az emberben, amikor épp nem gondol a színházra vagy az előadásra − fejtette ki gondolatait a Nemzeti Színház művésze.
Borítókép: Trill Zsolt (Fotó: Nagy Zoltán)
