A Munkácsy Alapítványt 2005-ben hívták életre, Székesfehérvár a 47. állomása a kiállítás-sorozatnak. Fásy Ádám, a Munkácsy Alapítvány elnöke kiemelte, ez a tizennyolc év is bizonyította, hogy ha odaviszik a kultúrát az emberek közelébe, akkor arra odafigyelnek, mert szeretik a művészetet és szeretik Munkácsyt. Örömteli hír, hogy a Szent István Király Múzeumban köszönthették a kiállítássorozat ötmilliomodik látogatóját, ami szintén jelzi a festőgéniusz népszerűségét.
Pokrovenszki Krisztián, a múzeum főigazgatója megjegyezte, hogy Pákh Imre gyűjteményének legelső darabja, a szintén 1888-ban festett Balladamellé került a most frissen megvásárolt alkotás. Mint mondta, közös a két festményben, hogy mindkettő középpontjában egy női alak látható nagypolgári környezetben, hangszerrel a kezében.
A székesfehérvári Munkácsy-kiállítást szeptember 15-e óta 18 ezren látták.
Munkácsy Mihály az 1880-as évek második felében, leginkább 1886 és 1888 között festette kosztümös zsánerjelentekből álló képsorozatát. Ezeknek jellegzetességei közé tartozik, hogy a női alakok lírai jelenetek főszereplőiként, hímzőráma fölé hajolva vagy valamilyen hangszeren játszva, valamennyi képen azonos környezetben jelennek meg.
A Szerelmi dal című mű megegyezik a sorozat többi darabjával, különösen az 1888-ban készült Ballada ismert változataival. Mindegyiken egy mandolinon játszó fiatal nő látható, ezúttal egy fiatalabb férfi társaságában, akit szokatlanul közelről ábrázolt a festő, amint a távolba tekintő, álmodozva dalolgató nőt hallgatja. A két alak közeli kivágása a sorozat többi darabjától eltérő, intimebb, egyben érzelmi feszültséggel teli hangulatot kölcsönöz a képnek.
Borítókép: Munkácsy Mihály Szerelmi dal című festménye a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban (Fotó: MTI/Bodnár Boglárka)
