Párbeszédben a földdel, a kultúrákkal

Különleges jelentőségű izraeli–magyar kiállítás látható a Néprajzi Múzeum első emeleti kiállítótermében december 7-től. Húsz izraeli és tizennyolc magyar alkotó munkái válaszolnak egymásnak öt egységbe komponálva abból az alkalomból, hogy a harmincöt helyszínre tervezett, 6. Jeruzsálemi Biennálé a háború miatt nem nyithatott meg. Így végül hét nagyváros vállalta fel, hogy a tervezett témakörök egy részének kiállításait befogadja, mivel mind a hét helyszínről érkeztek volna alkotók a rendezvényre. Budapesten a táj, az anyaföld és az ember kapcsolatát értelmező tárlat kapott helyet magyar alkotók műveivel kiegészítve.

Forrás: Havran Zoltán/Magyar Nemzet

Táj, ember, kapcsolat

Néhány művet említünk csak a tárlatról a teljesség igénye nélkül. A táj és ember szekcióban Szépfalvy-Uray Ágnes Düh című 2002-es festményét látjuk többek között, amelyen egy vízparton fenyegetőző férfialak szerepel, akinek haragjára a sötéten fodrozódó, hullámzó víz „válaszol”. Fehér László Tócsa című műve a filozofikus alapú egyensúlykeresés alkotása a tócsában tükröződő alakkal, s ebbe az értelmezési világba illesztették Ázbej Kristóf Kettesben című munkáját is két figurával a látomásszerű természeti tájban. 

A neoromantikus tájábrázolási szekcióban többek között Szurcsik József lángoló erdőrészletét látjuk, amelynek baljóslatú, komor hatása tagadhatatlan. De helyet kapott itt ökológiai szemléletet képviselő fotóművészeti alkotás Gyenis Tibortól, a magányos fa szimbolikus alakja a tájban Nechemia Boaz: Egyetlen című festménye révén és a Júdeai hegyek Julia Shulmantól, különös, lágy, pasztelles színvilággal. Apokaliptikus hangulatú mű is szerepel a kiállításon Szász Sándortól, ami a jövő vagy épp a mesterséges intelligencia jelenlétét is hordozza. A természetben megjelenő mesterséges zavar, a tökéletes szimmetria jelenségét megmutató munkát is láthatunk Horváth Dánieltől. A táj mint otthon, a „föld szaga” szekció témaköre is tökéletes megfogalmazás: szinte érezhető a föld fizikai jelenléte egyes munkákon.

Festmények mellett tárgyi alkotások is megidézik az anyaföldhöz való viszonyt a tárlaton. Fotó: Havran Zoltán

Iski Kocsis Tibor kurátor, alkotóművész úgy érezte, hogy a művek e kiállításon is önálló életre keltek. Hiszen ahogy a falra kerültek a festmények, vagy egymás közelébe az egyéb technikával készített kortárs alkotások, egymást vonzották, építették egy folytonos párbeszéd révén. A kiállítás és a kurátor együttműködése volt itt a kulcs, illetve a magyar és az izraeli alkotók esetében a kapcsolódási pontok megtalálása. Iski Kocsis Tibor már a fotódokumentációt látva biztos volt benne, hogy egy specifikus iskolából érkezett hozzánk az izraeli anyag. A témában alkotó izraeli művészek ugyanis főképp a volt Szovjetunióból bevándorolt, vagy első vagy második generációs alkotók. Emiatt is érezhető a köztünk lévő rokonság: a közép-kelet-európai művészet köszön vissza ezeken a képeken, hiszen a művészek a Baltikumból, Oroszországból, Ukrajnából, Lengyelországból „érkeztek”. Hamvas Béla szavait ez a január 7-ig látogatható tárlat is igyekszik igazolni, nemcsak emberi, hanem egyetemes értelemben is:

Az embernek önmagából művet kell alkotnia, hogy az örökben abban éljen. De a műnek nyitva kell állnia, hogy aki be akar lépni, befogadja.

A kiállító művészek:

Meir Appelfeld, Avia, Ázbej Kristóf, Leonid Balaklav, Balázs Nikolett, Silvia Bar-Am, Aviva Blum, Nechemia Boaz, Bukta Imre, Csáji Attila, Elekes Károly, Fehér László, Pnina Ramati Frank, Tirza Freund, Avigail Fried, Gálhidy Péter, Yona Levi Grossmann, Gyenis Tibor, Gideon Holland, Horváth Dániel, Imre Mariann, iski Kocsis Tibor, Arnon Kaplan, Dalia Katav-Arieli, Koós Gábor, Alex Kremer, Michael Morgenstern, Roth Avi, Shaul Shats, Julia Shulman, Szász Sándor, Szurcsik József, Uray-Szépfalvi Ágnes, Michael Yakhivlevich, Marek Yanai, Yosef Yosade, Vető Orsolya Lia

Borítókép: Iski Kocsis Tibor kurátor, képzőművész beszél a Suttogó föld című kiállítás koncepciójáról (Fotó: Havran Zoltán)