Fontos hangsúlyozni: nem keresztmetszetet kínál a tárlat, hanem egy válogatást, hiszen hat művész munkái nem adhatnak teljes szakmai áttekintést. A sorozat eredeti koncepciójához hűen most is azt kérték a kiállító művészektől, hogy újonnan, frissen készített vagy a hely adottságaihoz hozzáigazított műveket hozzanak a Műcsarnokba. A kiállításon szereplő alkotók mindegyike egyedi módon viszonyul a hagyomány és a kapcsolódás kérdéséhez. A Súlypontok című válogatásban különösen fontos az emberi test reprezentációja.
„Farkas-Pap Éva kisméretű plasztikáival változatos, modern anyagokat – beton, porcelán, fogászati műgyanta, szilikon és műanyag Lego-darabok – felhasználva kutatja a disztópiával és egyúttal az utópiával kapcsolatos viszonyát, a játék és az emlékek hatását a felnőttkorra” – írja Kondor-Szilágyi Mária, a teljes válogatás kurátora, míg Reischl Szilvia, a Farkas-Pap Éva-kiállítás kurátora úgy fogalmaz: az alkotó azon művészek közé tartozik, akik helyükön kezelik a dolgokat, illetve, ha szükségesnek érzik, helyre tudják tenni azokat – a kicsinek mondottakat naggyá, a nagyokat, távolinak tűnőket vagy ismeretlennek látszókat emberközelivé, ismerőssé változtatva.
Mint Kondor-Szilágyi Mária egy másik művészről – akinek kiállítását ő maga kurálta –, Gálhidy Péterről megállapítja: neki fontos inspirációs forrás a természet.
Szobraiban hangsúlyos a vizuális forma és az azt értelmező cím kapcsolata, amely finom iróniával értelmezi a látványt.
A Majoros Áron Zsolt-kiállítás kurátora, Rockenbauer Zoltán szerint az alkotó munkáihoz már kezdetben szorosan tapadó fogalmak: test, burok, héj, bölcső, koporsó, befogadás, kitárulkozás – tehát végső soron az emberi létezés keretei: a születés, élet, lélek, halál fogalomköre – kísérik későbbi munkáit is. Kondor-Szilágyi Mária úgy véli, hogy Majoros Áron Zsolt kiállított műveivel az anyag és az anyagtalan viszonyát is vizsgálja, a transzcendencia tetten érésének igényével.
Menasági Péterről kurátora, Fazakas Réka elárulja: személyes élményeiből inspirálódó művészete a pokoljáráshoz hasonlóan mélyre menve foglalkozik létkérdésekkel, aminek lenyomata valamennyi sűrített szövetű alkotásában felfedezhető.
Menasági Péter itt kiállított szobrainál a korábbi köztéri alkotásainak tapasztalatai jelennek meg. A Melankólia című sorozatában mind a három helyspecifikus munka egy-egy Pilinszky-idézetet kap.
Az alakok elhelyezkedése a hármasság szimbólumát követi, hangsúlyozva az installáció jelentésrétegeit – jegyzi meg Kondor-Szilágyi Mária, aki Polgár Botond kiállításra került munkáiról megállapítja: szobrai testidézetek, létező festmények, szobrok egy-egy kimetszett részlete, mozzanata, s jellegükből fakadóan csaknem mind torzók. A tárlathoz összeválogatott művek tematikusan és motivikusan is összefüggnek, egymásra válaszolnak, kirajzolnak egy alkotói folyamatot, aminek az összegzése a Halott Vénusz.
Szerdahelyi Júlia kurátor szerint Polgár Botond szobrai első megközelítésben a szépségről beszélnek nekünk: lágy hajlatok, finom ívek, sima felületek formájában.
A honnan jöttünk, kik vagyunk, hová tartunk örök kérdései Yengibarian Mamikon szinte minden szobrában megtalálhatók
– fogalmaz Mayer Marianna kurátor.
Kondor-Szilágyi Mária pedig úgy tartja, a művész egyensúlyt keres az élet nagy kérdéseire: élet–halál, jó–rossz, bizonyosság–bizonytalanság.
Az ismerős tárgyak, állatok, emberi kezek, lábak mind túlmutatnak az elsődleges jelentésükön. Anyaghasználata is azt a dualizmust mutatja, amelyet a mérgező ólom és a gyógyító méhviasz együttes alkalmazása sugall: a szobrász részt vállal a körülöttünk lévő problémákból, de megpróbál gyógyírt keresni rájuk.
A tárlat június 25-ig látogatható.
Borítókép: Jelenet a kiállításból (Fotó: Mirkó István)
