– Tallinban ősszel már látta a közönség a Kék Pelikan című filmjét. Milyen visszajelzéseket kapott?

– A tallinni Black Nights filmfesztivál a legészakibb A kategóriás szemle, itt volt a világpremierje a Kék Pelikannak. A legfontosabb visszajelzés az volt, hogy ezt a filmet Magyarországon kívül is megértik, hiszen sajátosan magyar történet, a rendszerváltás utáni évekről szól. Azonban egy olyan országban, ahol egyébként nem volt rendszerváltás, nem történt az egyik világrendből a másikba történő áttérés, ott az emberek ebbe egy kicsit nehezebben kapcsolódnak be. Az észtek olyan szempontból mások, hogy ők a keleti blokkhoz tartoztak, tehát van róla fogalmuk, mi is zajlott a diktatúra idején.
A Kék Pelikan a szabadság utáni vágy egyetemes érzéséről, Európa felfedezéséről szól, amit megértettek Tallinnban is, meg aztán később Torinóban és Franciaországban is.
Nem kell elmagyarázni nekik, hogy miért történt az, hogy hamis jegyekkel akartak az emberek külföldre menni. Megértik, hogy miből jöttünk és mibe kerültünk.
Ízig-vérig rendszerváltásfilm
– Igazi magyar rendszerváltássztori született…
– A rendszerváltásról készülő filmek – a külföldi szakemberek szerint – általában nyomasztóak. Ezért meglepődtek, hogy a mi filmünk vidám és pozitív kicsengésű. A 90-es évek nekünk jó élmény volt, hirtelen mindenki mindent csinálni akart. Az egyetemi éveimre kerültem Budapestre a 90-es évek kellős közepére. Az emberek a környezetemben elkezdtek fesztiválokat szervezni, kocsmákat nyitni, filmeket csinálni, elképesztő lendülete lett ennek a hosszú bezártság utáni felszabadulásnak. Közben a szabályozatlanság miatt rengeteg kiskapu nyílt. A fiatalság ezeket meg is találta, például hogy a kézzel írt vonatjegyeket át lehet alakítani és újraírni más úti célokra. Én is ezeket a jegyeket használtam. Az volt az Interrail, amivel több országba lehetett menni, egy hónapig lehetett használni. Egy barátom javasolta, hogy „Figyelj, van ez a gyerek a Dembinszky utcában, menj el hozzá, megadom a számát”.
Nyolcvan vagy 50 ezer forint helyett hatezer forintért megveszed a párizsi vonatjegyet.
Felhívtam, megírták a jegyem, aztán persze az utazás alatt iszonyatosan izgultam, de végül működött. A kétezres évek elejéig tartott a dolog, míg az Easyjet gépei meg nem jelentek, mert akkor már elérhető áron tudtunk utazni. Nagy vágyam volt, mint művészeti egyetemre járó embernek, hogy eljussak Párizsba vagy Firenzébe. Egy csomót tanultunk az olasz művészetről, hát hülye lettem volna nem elmenni.