A rendszerváltás fiataljainak a szabadságot hozta el a hamis vonatjegy

– Fantasztikus élmény olasz közönséggel ülni a moziban, akik mögöttem drukkolnak a főszereplőknek, hogy sikerüljön Hegyeshalomnál átlépniük az osztrák–magyar határt úgy, hogy nem buknak le a hamisított vonatjegyükkel. Soha nem gondoltam volna, hogy külföldön ilyen szinten érteni fogják a filmet – mondta Csáki László filmrendező. A Kék Pelikan című animációs dokumentumfilm a rendszerváltás utáni évek jellegzetes trükközését mutatja be, amellyel sokan útnak indultak, hogy bejárják Európát. A Nemzeti Filmintézet Inkubátor programjában született film műfajilag egyedülálló: megszületett az első egész estés animációs dokumentumfilm. Az alkotás február végétől premier előtti vetítéseken debütál itthon és április 4-től országszerte látható lesz.

Budapest, Csáki László filmrendező Fotó: Teknős Miklós

Csáki László nem gondolta, hogy ennyire megértik Nyugaton. Fotó: Teknős Miklós

A Kék Pelikan valós szereplők mellett többek között olyan színészek segítségével meséli el a történetet, mint Börcsök Olivér, Csoma Judit, Csőre Gábor, Olasz Renátó, Rujder Vivien, Thuróczy Szabolcs és Trokán Nóra. A képzőművészi igényességgel készült alkotásban a késő nyolcvanas, kora kilencvenes évek szabadságmámora, a rendszerváltás idejének várakozással teli hangulata jelenik meg, igazi nosztalgiautazás, amelyen a felidézett tárgyak vagy olyan korabeli zenék segítségével vehetnek részt a nézők, mint az Induljon a banzáj! a Bonanza Banzaitól, a Lidocain a Hiperkarmától vagy a Húsrágó hídverő a Kispál és a Borztól.

– A Kék Pelikan pedig az indigó neve volt?

– Igen. A kézzel írt vonatjegy olyan volt, hogy ha az ujját az ember végighúzta rajta, letörölte az indigóval írt szöveget. Mivel a kommunizmusban nagyon kevesen utaztak külföldre, ezért nem kellett olyan jegyeket gyártani, amiket egyébként nem lehet hamisítani. A MÁV sem volt a helyzet magaslatán: mivel nem derült ki, hogy ezeket a jegyeket hamisítják – nem buktak le vele emberek – ezért ezt hosszú évekig ugyanígy kézzel írták. Az egészben a magyar találékonyság is benne van. Domestos tisztítószerrel kilúgozták, citromlével visszafehérítették, Kék Pelikan indigóval megírták.

– Eddig csak Török Ferenc 2001-es Moszkva tér című játékfilmjében jelent meg érintőlegesen ez a trükközés magyar filmben.

– Így van, nagyon szépen megfogta ezt az egészet. Én 2006-ban kezdtem el a témával foglalkozni, de minden perce izgalmas volt. Nagyon meg akartam csinálni a Kék Pelikant. Szerintem az idő igazolta, hogy az ötlet iránti érdeklődésem egyáltalán nem lankadt ennyi év alatt sem. Elmentem azokhoz az emberekhez, akiktől a 90-es években vettem jegyeket, és leültem velük beszélgetni. Kétórás mélyinterjúkat készítettem. Az volt a terv, hogy ebből a hanganyagból írunk egy forgatókönyvet, majd leforgatjuk játékfilmnek. Mivel egyre többet hallgattam ezeket a felvett interjúkat, rájöttem, hogy iszonyú jó, ahogy ők elmesélik. Felismertem, hogy tulajdonképpen nem kell ebből játékfilmet csinálni, hanem ezt a hangot kell felhasználni. Itt lépett be a képbe az animáció, vagyis hogy milyen jó lenne összevonni a valódi hangot az animációval. És akkor már egyenes volt az út az animált dokumentumfilm felé. Az, hogy beülsz a moziba, elkezdesz nézni egy animációs filmet – viszont a vászonról érzed, hogy valódi emberek valódi sztorikat mesélnek neked –, olyan, mint amikor ül az ember a buszon, és valaki belevág egy sztoriba, hogy „Képzeld el, hogy velem mi történt tegnap este.” Abban a pillanatban az összes ember oda fog fordulni. Míg ha azt mondja, hogy képzeld, tegnap láttam egy filmet, amiben ez meg ez történt, az már nem olyan érdekes.

A lebukás is benne van

– Kiket keresett meg még a témában?

– Elkezdtük kutatni a vonatjegy-hamisításban érintett kört, és meglett az a nyomozó, aki a 2000-es évek elején dolgozott ezekben az ügyekben – hiszen egy idő után a rendőrség is rászállt erre a dologra –, és ez fantasztikus előrelépés volt. Úgyhogy a nyomozó is igazi a filmben. Megkerestük a MÁV-ot, mert hát nyilván az ő szerepük is nagyon fontos. Felkutattunk jegyirodában dolgozó embereket, hogy ők mit tudnak erről a jelenségről, és megkerestünk rengeteg utast. Közel 80 fővel kerültünk így kapcsolatba, és húszat kiválasztottunk az utazás sztorikból. Velük csináltunk mélyinterjút. Találtunk olyat, aki lebukott vele, és ez fontos volt, mert a film enélkül nem működött volna.

– Az egész estés dokumentumfilm műfaji újítás, noha az animált dokumentumfilmnek vannak hazai elődei.

– Nem én találtam ki, hanem Kovásznai György csinált Magyarországon először animált dokumentumfilmet. A mi filmünk az általa elkezdett hagyomány és munkamódszer folytatása. A magyar filmnek a hetvenes években volt egy dokumentumfikciós irányzata, ez a Budapesti Iskola, ami elképesztően erős volt. Más alkotók mellett Vitézy László, Zolnay Pál, Tarr Béla is benne ebben az alkotóműhelyben. A Kék Pelikan ezt a „hibrid” elbeszélési technikát is használja.

– A valóság animációba csomagolva… A szereplők nem hasonlítanak az animált másukra – gondolom.

– Nem úgy néznek ki, mint a valós életben. 

A téma érzékenysége miatt is fontos volt az animációs megjelenítés, de a hangjuk viszont valódi és eredeti.

– Számos rövidfilmje után miért az elsőfilmes Inkubátor programban kapott támogatást?

– Negyvenhat éves vagyok, de most jutottam el odáig, hogy az első egész estés filmemet megcsináljam. Most értem meg szakmailag arra, illetve találtam egy olyan történetet, amit igazán fontosnak tartottam megcsinálni, és az Inkubátor program ezt felkarolta. Jó, hogy volt szakmai tapasztalatom a rövidfilmek által, mert így tudtam, hogy ebből a pénzből, hogy lehet ezt a filmet megcsinálni. Nagyon sokan segítettek és támogattak engem ebben a munkában. Szabadon dolgozhattam, azt csináltam, amit akartam.

A Kék Pelikan a JUNO11 Distribution forgalmazásában április 4-én érkezik a hazai mozikba. 

Borítókép: Csáki László filmrendező (Fotó:Teknős Miklós)